Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

4 naszos ellen korábban folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntettetett. Ennek a megszüntetésnek az eljárás megindítása idejére is visszaható jelentősége pedig az, hogy a panaszos büntető uton felelősségre nem vonható. Az erkölcsi integritásnak az a mértéke tehát, amelyet a törvény intenciója szerint a törvényhatósági bizottsági tagtól meg kell kivánni, a panaszos személyére nézve már a választás idején is fennállott. S minthogy ez a körülmény még a választás érvényessége ellen tett bejelentés folytán megindított eljárás jogerős befejezése előtt derült ki, ennek az eljárásnak keretében kell megállapítani azt, hogy a panaszos törvényhatósági bízottsági tagságra való képességének a törvény által megkívánt teljes birtokában van. Ezért az igazoló választmánynak az akkori állapot szerint helyesen meghozott határozatával szemben ki kellett mondani, hogy a panaszos a törvényhatósági bizottsági tagsággal járó jogokat továbbra is gyakorolhatja. Ennek kimondása annál indokoltabb, mert az idézett törvény 16. §-a szerint a panaszos a választás jogerős megsemmisítéséig törvényhatósági bizottsági tagsági jogait gyakorolhatja s igy a választás érvénytelenné nyilvánítása esetén az a helyzet állana elő, hogy mig a bűnvádi eljárás folyamatban léte idején a panaszos a törvényhatósági bizottsági tag jogait gyakorolta, addig az eljárás megszüntetése után, tehát a jogok gyakorlására való teljes képessége mellett nem gyakorolhatná. (1920. október 5. 1764/1920. — K. sz. Pkjt. 203.) • 6, 1896: XXVI. t.-c. 41. §. 3. p. 1920: IX. t.-c. 4. §. A törvényhatósági bízottság tagja oly vagyoni természetű ügyben, mely a székesfőváros érdekeit közvetve vagy közvetlenül érinti, a székesfőváros érdekeivel ellentétes irányban megbizottként vagy képviselőként még az esetben sem működhetik, ha őt eljárásában saját személyét illetőleg anyagi érdek nem vezette. Kb. Az egyes székesfővárosi üzemek alkalmazottainak béremelése érdekében az 1921. év tavaszán megindított mozgalomban résztvett a keresztényszociálista városi (közüzemi) alkalmazottak országos szövetsége is, amelynek elnöke a panaszos. A mozgalom keretében a panaszos az elektromos müvek alkalmazottainak intéző-bizottsága nevében, székesfővárosi bizottsági tagsági minőségének kitüntetésével, a bérek 50 százalékos felemelése iránt illetékes helyen kérvényt nyújtott be s az üzemi alkalmazottak béremelése érdekében a székesfőváros intézkedésre hivatott alkalmazottainál eljárt. A bérek emelésének a székesfőváros hatósága részéről való megtagadása után 1921. évi április hó 16. napján az üzemek egy részének munkásai sztrájkba léptek, aminek következményeként a székesfőváros egyes üzemek alkalmazottainak bérét 15—50 százalékkal emelte. Ez a béremelés az iratok szerint a székesfővárosra évi 32—36 millió korona többletet rótt. A székesfővárosi üzemek munkásainak bérét a székesfőváros, mint munkaadó fizeti, s igy a munkabérek emelésének ügye a székesfőváros érdekeit közvetlenül érintő vagyoni természetű ügy. A panaszos tehát azáltal, hogy az üzemi alkalmazottak bérmozgalmát, mint a városi (közüzemi) alkalmazottak országos szövetségének elnöke, ennek a szövetségnek képviseletében, kérvény beadása, valamint személyes