Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

128 pusztításai után még helyre nem állhatott, másrészt, mert a nemzetközi forgalom sem indulhatott meg kellő mértékben. Ez okból a kormánynak két irányban kellett intézkednie arról, hogy az ország lakosai szükséget ne szenvedjenek; egyik irányban a közszükségleti cikkek igazságos és aránylagos megosztását kellett biztosítani, a másik irányban pedig arról kellett gondoskodni, hogy az ország köszükségleti árukészlet a lelkiismeretlen spekuláció és kivitel révén le ne apadjon. Az államnak két irányú gondoskodását és törekvését biztosítja a szabad forgalom korlátozása a belföldön, a külfölddel való kereskedelmi viszonylatban pedig a kivitel tilalma. Tehát a szabadforgalom korlátozásánál a jogilag védett érdek az, hogy az állam polgárai azokhoz a közszükségleti cikkekhez, melyek forgalma korlátozva van, aránylagosan és igazságos elosztás szerint hozzájuthassanak; a kivitel tilalmánál pedig abban összpontosul a közület jogi érdeke, hogy a meglevő árucikkek a lakosság részére megőriztessenek és a lelkiismeretlen spekuláció önző egyéni érdekből ki ne szállítsa azokat az ország határán túl. Vagyis a törvény az első esetben a lehetőség határain belül a fogyasztást büntető szankció révén igyekszik a társadalmi igazság keretébe szorítani; a második esetben pedig a közszükségleti cikkek állagát, a készletek raktárát akarja az állam polgárai javára biztosítani. Miután e két érdek keretei csak ritkán lehetnek azonosak, ebből következik, hogy a forgalom korlátozásának körét nem födi a kiviteli tilalom köre. Ez utóbbi a dolog természetének megfelelőleg rendszerint tágabb mint a szabad forgalom korlátozásának köre, mert a kínálat és kereslet közti gazdasági törvény szabad belföldi forgalom mellett már akkor biztosítja belföldön a javak egészséges megosztását, mikor még a nemzetközi forgalom szabaddá tétele gazdasági veszéllyel járna a belföldi társadalomra, vagyis nem volna biztosíték arra, hogy ezen a réven árukészletünk leapadásának súlyos veszélye nem fenyegetheti az ország lakosságát s különösen kedvezőtlen valutáris viszonyaink folytán az utánpótlás nem válik lehetetlenné. Ebből s a nemzetközi forgalom tágabb s nagyobbkörü lehetőségeiből következik, hogy a kiviteli tilalom rendszerint teljesen magában foglalja azokat az árukat, melyeknek forgalma belföldön korlátozva van s ezenkívül még egész sorozatát az oly áruknak is, melyeknek forgalma belföldön teljesen szabad, melyeket azonban a közület érdekében kívánatos kiviteli tilalom alá helyezni és ezt a tilalmat fenntartani, mert gazdasági, pénzügyi és nemzetközi helyzetünk nem elég szilárd arra, hogy árukészletünk előtt a nemzetközi kereskedelem nagy csatornájának zsilipjeit felnyissuk. Téves tehát a védelemnek az a jogi álláspontja, hogy az árucsempészet feltétele az, hogy a kiviteli tilalmon felül még a közszükségleti cikk belföldi forgalma is korlátozva legyen, mert — a kifejtettek szerint — más a jogi érdek s jogilag védett érték a belföldi forgalom korlátozásánál s a kiviteli tilalomnál. A védelem érvelése szerint az 1920. évi XV. t.-c. hatálybalépte után kibocsátott 8.790/1920. M. E. számú rendelet ismételten hangsúlyozza, hogy a kiviteli tilalom megszegésének csak súlyosabb esetei esnek az 1920. évi XV. t.-c. rendelkezései alá. Az enyhébb esetek pedig kihágások. Eltekintve attól, hogy a jelen eset a súlyosabb esetek közé tartozik,