Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

129 az 1920. évi XV. t.-c. 1. §. 6. pontja alá eső árucsempészetnek fennebb kifejtett jogi természete szerint a felfogás tévessége nyilvánvaló. Maga a rendelet sem tesz ilyen megkülönböztetést, de az 1869. évi IV. t.-c. 19. §-a szerint a bíróságot kötelező módon törvényes felhatalmazás nélkül nem is értelmezhetné a törvényt. A kir. Kúria szerint tehát a csempészet büntetőjogi értékelése semmi vonatkozásban nincs a belföldi forgalom korlátozásával s annak minősége attól függ, hogy a tilalom ellen kivitt áru közszükségleti cikk-e s nyerészkedési célból történt-e a kivitel. Igenlő esetben az 1920. évi XV. t.-c. 1. §. 6. pontja alkalmazandó, ellenkező esetben pedig kihágás forog fenn. De téves a védelemnek az az álláspontja is, hogy az adott esetben legfeljebb az 1920. évi XV. t.-c. 1. §. 6. pontja alkalmazandó, ellenkező esetben pedig kihágás forog fenn. De téves a védelemnek az az álláspontja is, hogy az adott esetben legfeljebb az 1920: XV. t.-c. 1. §-ának utolsó bekezdéséről lehetne szó. Téves azért, mert az összebeszélés és egyesülés csak akkor minősül önálló cselekménnyé, ha az összebeszélés és egyesülés nem jutott el még a kísérletig sem. Bár az üzletszerűség ismétlési szándékkal elkövetett egy cselekményből is megállapítható, arra azonban, hogy P. Pál és J. Jenő vádlottak a cselekményüket ilyen szándékkal követték volna el, nincs megfelelő adat s egymagában álló cselekményük nem olyan, mely a közellátás érdekét súlyosan veszélyeztetné. Viszont O. Oszkár, B. Bernát és Zs. Zsigmondné született A. A, vádlottak cselekménye törvényszerűen minősíttetett üzletszerűen elkövetett cselekménynek, mert ehhez már elég az is, ha valaki tervszerűen, mellékkereset gyanánt huz hasznot, amire pedig most nevezett három vádlottnál okszerűen vonható következtetés. Zs. Zs.-né vádlott cselekménye, mely szerint a kivitelre szánt fogatok beszerzése végett Budapestre utazott, B. Bernát vádlottnak a fogatok vételárához szükséges pénzt esetről-esetre rendelkezésére bocsátotta s vele elszámolt, elkövetési cselekménynek tekintendő. Az 1920: XV. t.-c. 1. §-ának 6. pontjában meghatározott árucsempészetnek a szubjektív tényálladéki elemén, t. i. a nyerészkedési célzaton kívül ugyanis fizikai tényálladéki eleme a közszükségleti cikknek külföldre, vagy az ország megszállott területére való kivitele, vagyis a kicsempészés. Ez azonban csak ritkán "áll egy aktusból és a legtöbbször a fizikai cselekmények egész sorozata előzi meg az árunak a határon való átszállítását. Az élet rendes tapasztalatai szerint a csempészésre irányuló szándék alapján az árucsempészek először beszerzik az árukat, azután a határra kell azokat szállítani, ahonnan mint utolsó befejező aktus bonyolódik le az áruknak a határon való átcsempészése. Ámbár a törvény elkövetési cselekménynek a kivitelt (árucsempészetet) jelöli meg, nem lehet vitás, hogy az elkövetési cselekmény fogalma magában foglalja azokat a tevékenységeket is, melyek a határon való közvetlen átszállítást, vagyis a kicsempészést szükségszerüleg megelőzik. A törvény elemzése kétségtelenül arra mutat, hogy a törvény az árucsempészet egységes neve alatt közszükségleti cikkekre vonatkozóan a tilalom ellen a külföldre szállítás céljából való ügyletkötését s annak effektuálását, vagyis az árunak külföldre szállítását helyezte büntetőjogi szankTérfy: EönUénytár. 9