Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

115 J. Jenő feleletre vonhatásának, mert hiszen a megrendelő szerzőtársakat nem az ügy érdemében, vagyis nem a bűnösség kérdésében mentették fel az alsóbiróságok, hanem merőben alaki kérdésben, vagyis azért kellett őket felmenteni, mert kiderült, hogy ők nem valódi szerzők. Már pedig ez a körülmény a St. 33. §-nak 3. bekezdése értelmében egyáltalán nem mentesiti a felelősség alól a legközelebbi fokozatot még akkor sem, ha, mint a jelen esetben, történetesen ítéletében mondatott is ki, hogy a bejelentett, vagy önként jelentkező szerzők nem a valódi szerzők. (1922. évi szeptember hó 20-án. — B. I. 1806/1922. sz. Bjt. LXXIV. 213.) 198. St. 36. §. Nyomda tulajdonosának sajtójogi felelőssége. K. A St. 36. §-ának rendelkezése szerint a fokozatos sajtójogi felelősség utolsó fokán a nyomda vagy más többszörösitő vállalat tulajdonosa — illetve ha ez jogi személy — csak két nemleges feltétel mellett vonható felelősségre: Ezek egyike az, hogy a nyomda által kiállított sajtóterméken más felelős személy ne legyen feltüntetve; s a feltételek másika az, hogy más valaki ennek folytán ne legyen felelősségre vonható. A nyomdász vagy az e cime.i bejelentett képviselője felelősségre vonásának más jogi alapja nincs. Az adott esetben a fent említett törvényes feltételek egyike se forog fenn, mert az állítólagos rágalmazást tartalmazó időszaki lapon ugy a lapnak valódi szerkesztője, mint annak igazi kiadója meg van jelölve; továbbá, mert ezek a felelősséggel tartozó személyek nem a nyomdász vagy képviselőjének a felelős személyek fel nem tüntetésében álló hibájából, mulasztásából nem vonhatók felelősségre, hanem azért, mert ismeretlen helyen tartózkodnak. 199. St. 44. §. A St. 44. §-ában előforduló „hiv szellemű és igaz közlés" kitételének értelme. K. A St. 44. §-a — az alapjául szolgált 1848: XVIII. t.-c. 14. §-ával egybehangzóan — a sajtószabadságnak egyik kiváló intézményes biztositéka, amennyiben a sajtó egyik fontos feladatát: a gyors híradást lehetővé teszi, annak érdekében a sajtó munkásainak a szabad mozgást megadja, sőt a felelősségtől is felmenti őket akkor, ha a híradást hiv szellemben és igazán teljesitik. Ez az egyetlen korlát, amelyet a St. ebben az esetben a sajtó szabadsága elé állit. A jelen bünperben az eldöntendő jogkérdés az, hogy a vádbeli cikk az alapügy nyilvános főtárgyalásáról hiv szellemű és igaz képet nyujt-e? A ,,hiv szellemű és igaz közlés" kitételnek természetes, nyelvtani és jogi értelme csak az lehet, hogy a közlés az eseményeket tárgyilagosan ismertesse, ne legyen egyoldalú, ne mutasson irányzatosságot, egyszóval feleljen meg a történeti igazságnak. Aki igazat, csak igazat és teljes mértékben igazat ir, azt védi a St. 44. §-ának a felelősségrevonást kizáró rendelkezése. A törvény e kívánalmának a sajtóközlemény nem felel meg mert amig az akkori vádlott és védője előterjesztésének minden súlyos kitételét, minden, a sértett becsületébe mélyen vágó tényállításait pontosan ismerteti, addig a főmagánvádló és képviselőjének felszólalását csak épen hogy jelzi, de 8*