Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

116 azoknak a súlyos támadásokra vonatkozó válaszát egyáltalában nem ismerteti. Ez az ismertetés ennélfogva merően egyoldalú, irányzatos. kizáróan a fömagánvádló ellenes hangulat, felfogás kiváltására alkalmas tartalmú s mint ilyen, nem felel meg a történeti igazság követelményének, vagyis nem igaz és nem hiv szellemű közlés. Ezt egyébként a vádlott maga is elismerte azzal, hogy közleményét lapja pártállásának és irányának megfelelően szerkesztette meg és csak ,,az ö embereik" nyilatkozatára fektetett súlyt. A kir. Ítélőtábla tehát a jelen esetben a St. 44. §-át a vádlott javára tévesen alkalmazta, amikor annak az egyik oldalon szinesen részletező, a másikon ellenben csak röviden jelző tartalmú közleményre nézve azt állapította meg, hogy ez hiv szellemű és igaz. Való, hogy a kir. törvényszék Ítélete téves abban a részében, mintha a vádbeli közlemény a fömagánvádló és képviselőjének felszólalásáról említést sem tett volna. Tette, jelezte azt, de nem ismertette, holott a főmagánvádlóellenes részt viszont túlságosan is ismertette, ugy, hogy a kettő között a törvény által megkívánt igazságnak és hűségnek egyensúlya nincs meg, az aránytalanságból pedig kiri a célzatosság. 200. Hiv szellemben közlés. K. A kir. Kúriát is kötelező alsóbirósági ténymegállapítás szerint a kaposvári kir. törvényszék a főmagánvádlót nem árdrágitási visszaélés, hanem hűtlen kezelés miatt Ítélte el, mely hűtlen kezelésnek alapjául si'.ülgálo tényállás részben abból állott, hogy a fömagánvádló egyik budapesti cipőgyártól bizományba kapott cipőárukat az azok talpába vésett áránál 10—-18 koronával drágábban hozta forgalomba és az ártöbbletet magának megtartotta. A másodbiróság az Ítéletében kifejtett okoknál fogva a íőmagánvádlónak eme cselekményében bűncselekményt nem látván, öt a Bp. 325. § 1. pontja alapján a vád alól felmentette, a kir. Kúria pedig a bűnvádi eljárást a 22.300/1919. I. M. számú rendelet 4. §-a alapján megszűntette. A vádlott azonban a vádbeli közleményben csak annyit mondott, hogy a kaposvári törvényszék a főmagánvádlót cipődrágitás és illetve árdrágítás miatt négy hónapi fogházra ítélte azért, mert főmagánvadió a budapesti cipőgyár feljelentése szerint a neki bizományba adott cipőárukat 40--70 koronával drágábban árusította. A közleményt a vádlott irta és tétette közzé. Ebből a tényállásból a kir. Kúria azt a következtetést vonta le, hogy vádlott a szóbanforgó közlemény szerzője, de egyben azt is, hogy adott esetben hiv szellemben és igazán való közlésről szó sem lehet. Nyilvános főtárgyalásról lévén szó, az 1897: XXXIV. t.-c. 20. §-a szerinti tiltott közlés ezúttal nem történt. Ámde vádlottnak a szóbanforgó főtárgyalás lefolyását és lényeges tartalmát bármilyen kivonatosan is, de ugy kellett volna visszaadnia, hogy a St. 44. §-nak meg akart volna felelni, hogy a közleményt a fömagánvádló kárára és sérelmére félreérteni ne lehessen. Mert a St. 44. §-a nem kívánja ugyan meg a szószerinti közlést, azonban hiv szellemben vagyis tendenciózus elferdités és rosszindulatú célzat nélkül, valamint igazán, tehát a történeti valóságnak megfelelően kell a közlésnek történnie, ugy hogy a sajtóközleményből mást, mint ami az illető