Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

107 ján a temetőben véletlenül jelenvolt nem nagy közönség előtt hangzott el, két részből állott: Az egyik részben ismertette a görög, római és a velencei köztársaságokat és kiemelte azok kiváló előnyeit; azután ugyanily értelemben bemutatta az amerikai és francia köztársaságot. A beszéd második része viszont Kossuth Lajos egy régi levelének részben való idézése volt, amellyel előbbi ismertetéseit megerősiteni akarta. A kir. Kúria jogi megállapítása az, hogy a vádlott valónak elfogadott tettével, vagyis az imént jelzett beszédjével a királyság intézménye ellen irányuló bűntett fent jellemzett egyik alakját sem valósitotta meg. A mozgalom szervezésével kapcsolatos alakja ennek a bűntettnek itt szóba nem jöhet, mert rövid alkalmi felszólamlásról van szó, amelyet nem előre toborzott, hanem csak véletlenül összeverődött kis közönség hallott, ha hallgatott rá. A beszéd tartalma pedig mozgalom-kezdeményezési elemeket nem is tartalmaz. Az intézmény ellen való nyilvános szóbeli lázitást kizárja a jóformán csak az alkalmi szerep betöltését célzó rövid beszéd száraz hangja, amely a szenvedélyek fölzaklatására nem is törekedett. Még leginkább lehetne szó arról, hogy a vádlott beszédje a köztársaság dicséretével közvetve támadta a királyságot; de a kir. Kúria jogilag ezt sem találja megállapíthatónak; mert egy történelmi és államjogi ismertetés és bírálat még nem támadás. Nincs az az éle, az a közvetlensége, az a célzatossága, amely az intézményt sérteni, lekísebbiteni, gyalázni, gyűlöletessé tenni, lejáratni akaró támadás természetéhez hozzátartozik. Az a körülmény, hogy vádlott a régi és az uj köztársaságokat dicsérte, még csak arra a föltevésre nyújt alapot, hogy a vádlott a királyság intézményének nem barátja, de ez a föltevés, még ha való is, aminthogy való, a tettleges, a kifejezett, nyilt és egyenes támadás jogi fogalmának megállapítására nem elég. A vádlott beszédjét támadássá a felhasznált idézet sem tette; mert bár ez az idézet egy történeti nevezetességű nagy ember nyilatkozata is, az adott esetben és a fennforgó körülmények között ennek az idézett nyilatkozatnak áramló életereje, érdeklődést keltő alkalmisága, forró jelenlegisége, kihegyezett éle, a királyság intézményét ezidőszerint kikezdeni képes rontó hatálya nincs, nem lehetett: támadást tehát sem magában, sem a beszéd ismertetett előzményeivel együtt sem alkot. Mindezeknél fogva a kir. főügyész semmisségi panaszát el kellett utasítani. (K. 1924. febr. 26. B. I. 6666/1923. sz. Bdt. XVII. évf. 37. 1.) 189. 1914; XLI. t.-c. 1. §. 461. §. A becsület védelme. Rágalmazás tényálladékát meghatározó tény. K. A rágalmazás tényálladékát meghatározó Bv. 1. §-a értelmében a büntetőtörvény szempontjából tény nemcsak az, ami mint megtörtént esemény van közelebbről és egyenesen megjelölve, hanem mindaz az állítás, amit közvetlenül lehet bizonyítani és nem pedig más, az állításra vonatkoztatható külön bizonyítandó tényekből vont következtetések utján lehet csak valónak elfogadni. Már pedig a vádlottnak Z. sértettre vonatkozóan tett az az állítása, hogy bírói működése által Sopronban a magyar igazságszolgáltatás ügyét, hazafiság szempontjából veszélyeztetve látja, közvetetlenül bizonyítani lehet, aminthogy a vádlott a fegyelmi tárgyaláson ki is jelentette, hogy ez állítását bizonyítani tudja. Az alsóbbfoku bíróságok tehát a büntetőtörvény rendelkezését tévesen alkalmazták abban a kérdésben, hogy a vádlottnak