Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

99 171. 370. §. 628. sz. Valamely dolognak vagyoni haszon végett való megszerzése nem állapit meg sem orgazdaságot, sem más büntetendő cselekményt akkor, ha a dolog a Bn. 51. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágás utján került annak a birlalatába, akitől a vádlott azt megszerezte. (J. E. 1916. évi december 1-én. B. I. 3389 1916. szám.) 172. 372. §. Üzletszerű orgazdaság. K. A Btk. 372. §-ának tartalma s az üzletszerűség jogi fogalma nem is követeli, hogy az orgazdaság az illetőnek akár fő-, akár az egyedüli keresetforrása legyen. E fogalom teljességéhez ugyanis elegendő az, hogy a vádlott az orgazdaságot akár fő-, akár mellékkeresetképpen, de a tartósság célzatával azért üzi, hogy azzal jövedelmet szerezzen, illetve azt szaporitsa, már pedig a fentebb kiemelt tények szerint a vádlott az orgazdaság üzésére egész rendszereséggel berendezkedett, a lopott holmi megszerzését nagyban űzte s e tevékenysége három jelentékenyebb megszerzési cselekmény körül csoportosul, amelyből jelentékeny anyagi haszon nézett a vádlottra, a m, kir. Kúria tehát azt a helyes jogi következtetést tartja levonandónak, hogy a vádlott az orgazdaságot üzletszerűen folytatta, s igy ezt a minősítő körülményt meg kellett állapitani. Minthogy pedig az állandó birói gyakorlat az üzletszerűség minősítő körülményét az orgazdaságnál egységesítő hatásúnak ismeri föl, a három ádbeli cselekményt jogi egységbe kellett foglalni, ami tárgyi súlyukat természetesen nem csökkenti, sőt a folytatólagosság mint súlyosító körülmény önmagában véve is nagy nyomatékosságánál fogva különös figyelmet követel. (1919. január hó 8. napján. B. I. 3571/1918. Bjt. LXXII. 47.). 173. Bn. 50. §. Hitelezési csalás és közönséges csalás. A panasznak a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján érvényesített része alaptalan, mert a vádlott a megállapított tények szerint tett valótlan állításokkal és pedig C. sértett esetében azzal az áltatással, hogy a pénzre kereskedelmi ügylet lebonyolítása céljából van szüksége, D. sértett esetében pedig, hogy kék bankjegyeinek lebélyegzettekkel való kicserélésére kedvező alkalma és módja van, végül E. sértett esetében a sértett üzletfele megbízásának színlelésével a Bp. 50. §-ában meghatározott csalás eleméül szolgáló s a sértettek tévedésbe ejtésére alkalmas fondorlatot nyilvánvalóan megvalósította; hogy pedig a vádlott a sértetteket az alkalmazott fondorlattal valóban tévedésbe ejtette, okszerűen kövekezik abból, hogy a sértettek annak hatása alatt a kért pénzösszegeket a vádlottnak kiszolgáltatták. Ezen a jogi megállapításon a védőnek az az érvelése, hogy a sértettek a rendes kereskedői gondosságot elmulasztották és hogy ennek következtében a fondorlatos tévedésbeejtés nem létesülhetett, azért nem változtat, mert eltekintve attól, hogy az irányadó tények arra a következtetésre, hogy a sértettek a vádbelí esetekben a rendes kereskedői gondosságot elmulasztották volna, nem jogosíttatnak, a Bn. 50. §-a fondorlat kellékéül tfak annyit tételez fel, hogy az valakinek tévedésbe ejtésére vagy tévedés7*