Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

96 társaságukban kifejtett erőszak folytan, nyilvánvaló, hogy parancsra saját borukat segítettek átrakni szekerükről a vádlottak szekerére, ami kétségkívül az ellenálló képesség és készség tökéletes letörését mutatja s azt a lelkiállapotot, melyben életüket és testi épségüket súlyos veszélynek látták kitéve, ha ellenállást kísérelnének meg. A kifejtett erőszak és vádlottak együttes, egyetértő fellépése a P. P. oldalán megalkotta a Btk. 344. §-ában megkívánt erőszakot és a Btk. 347. §-ában meghatározott fenyegetést, melyek mennyiségileg annyiban különböznek a zsarolási erőszaktól (vis compulsiva) és a zsarolási fenyegetéstől, hogy az utóbbiak a sértettek akaratelhatározását nem nyűgözik le teljesen, a választási lehetőséget az ellenállás és a tettesek kívánta eredmény közt nem zárják ki. Tévedett tehát az esküdtbíróság, midőn a megállapított tényekben nem ismerte fel a rablási erőszakot és a Btk. 347. §-ában meghatározott fenyegetést s nem ismerte fel, hogy e tények egyébként is magukban foglalják a rablás bűntettének alkotó elemét, mert nem vitás, hogy a vádlottakra nézve a sértettek szekerén volt két hordó bor idegen ingó volt, hogy ezt az idegen ingót birtokosaiktól az ellenük alkalmazott erőszakkal és fenyegetéssel s — más következtetésre utaló ténymegállapítás hijján — nyilván abból a célból vették el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsák és tévedett, midőn nem ismerte fel, hogy a vádlottak az erőszak, illetve a fenyegetés megvalósítása és az elvétel által elkövetési cselekedetet teljesítettek, tehát a rablást együtt és közösen követték el s így a rablás bűntettének tettesei. (1920. november 2. — B. IV. 2677/1920. Bjt. LXXIII. kötet 19. 1.) 162. 349. §. 2. p. 623. sz. A Btk. 349. §. 2. pontja szerinti összefoglalt bűntett forog fenn akkor is, ha a szándékos emberölés vagy a súlyos testi sértés a Btk. 345. §-ban meghatározott rablásnak tekintendő lopással kapcsolatosan követtetett el. (E. H. 1919. évi június 28-án. B. IV. 5895/1918. sz.) 163. 350. §. Zsarolásnak nem kelléke a fenyegetett és a megkárositott személy azonossága. (K. 1921. május 10. — B. I. 980/30/1921. Bjt. LXXIII. kötet, 171. lap.) 164. 350. §. Ügyvédnek fegyelmi feljelentéssel való fenyegetése nem állapitja meg a zsarolás tényálladékát, ha a fenyegető az ügyvédnek a vele szemben tanusitott eljárása alapján feljogosítottnak érezhette magát arra, hogy a fegyelmi hatóságnál keressen jogsegélyt. (K. 1916. nov. 21. B. I. 4200. sz. Btd. XI. 113.) 165. 350. §. 65. §. Zsarolás befejezése. K. A minősítéssel kapcsolatban különben megjegyzésreméltó, hogy a vádlott cselekményét nem azért minősítették helyesen a zsarolás büntette kísérletének, mert a sértett a tőle fenyegetéssel követelt pénzösszeget tényleg át nem adta, vagyis a jogtalan vagyoni haszon célzatát meg nem valósította, hanem azért, mert a sértett a reá fenyegetéssel gyakorolt kényszer dacára magát a követelt cselekvésre, vagyis a pénz megadására el nem ha-