Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

94 rendelkezése szerint kell minősíteni. (1918. márc. 5. B. IV. 6223/1917. sz. Bdt. XII. 78.). 154. 333. §. 91. §. Bn. 49. §. Üzletszerűség fogalma lopás esetében. K. Az alsófoku bíróságoknak ehelyütt is alapul veendő ténymegállapítása szerint a vádlott teljesen azonos körülmények között nem alkalmilag, de előre kieszelt terv szerint 7 befejezett és megkisérlett lopást követett el, ami nyilván arra mutat, hogy ő a lopással mintegy iparszerü tevékenységgel üzletszerüleg foglalkozik s azt keresetforrásként gyakorolja. Az, hogy ezeket a lopásokat rövid időközökben követte el, nem az üzletszerűség ellen, de épen amellett szól. Az a körülmény pedig, hogy a vádlott a szülei háztartásában élvén, keresetre nem volt szorulva, s nem a lopásokból tartotta fenn magát, nem zárja ki az üzletszerűség megállapítását, mert az üzletszerűségnek nem alkotó eleme az, hogy a tolvaj a lopott pénzre reá legyen szorulva s kizárólag abból tartsa fenn magát, elköltheti a lopott pénzt más célra is. (1921. május 18. — B. I. 1.630/1921. sz. Bjt. LXXIII. 190. 1.). 155. 333. §. 406. §. Ügyvédi meghatalmazás ellopása; okirathamisitás. K. A valóknak elfogadott tények szerint a vádlott a budapesti büntető járásbíróság irattárában őrzött 1917. B. VII. 10176. számú iratcsomóból — az ott alkalmazott irodatisztnek a szomszédterembe történt távozását felhasználva, a F. Gy. által dr. N. N. ügyvéd részére kiállított 1 korona 50 filléres okmánybélyeggel ellátott meghatalmazást kivette azon célból, hogy az azon levő s bírósági pecséttel felül nem bélyegzett okmánybélyeget ismételten felhasználja. Az irodatiszt azonban rövid idő múlva visszatérvén, a meghatalmazást a vádlottól visszavette. Minthogy a kérdéses ügyvédi meghatalmazás idegen ingó dolog, melynek arra való tekintettel, hogy a meg/elelő bélyeggel van ellátva, ez oknál fogva is értéke van. Minthogy a vádlott a meghatalmazást a budapesti büntető járásbíróság irattárából, tehát másnak birtokából, annak beleegyezése nélkül abból a célból vette el. hogy az azon levő bélyeget ismételten felhasználja, vagyis a maga javára értékesítse, s ekként jogtalanul eltulajdonítsa: a vádlott tette a Btk. 333. §-ába ütköző s a lopott dolognak 100 koronát meg nem haladó értékére való tekintettel a Bn. 48. §-ának első bekezdése szerint minősülő lopás vétségének összes ismérveit kimeríti, helyesen állapíttatott meg tehát, hogy vádlott cselekménye bűncselekmény. Abban a kérdésben azonban, hogy a bűncselekményt a Btk. melyik rendelkezése szerint kell minősíteni: az alsóbbfoku bíróságok tévesen határoztak. Az a jogi álláspont, hogy a vádlott a vádbelí okiratot az iratcsomóból való kitépés ténye, illetve a bünperiratokhoz való tartozandóságának ekként való megszüntetése által megsemmisítette, téves. A szóbanforgó okirat ugyanis az iratcsomóból történt kitépés dacára sértetlen: az tehát pusztán az iratcsomóból való elvétele folytán megsemmisitettnek éppen nem tekinthető.