Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

232 Szerzői jog. törvény a gyűjteményes írói müveket a védelmi jog tekintetében az egyébnemü irói müvektől félreismerhetlenül megkülönbözteti, a mi egyrészt kitűnik abból, hogy a törvény nem is magát a gyűjteményes müvet, mint ilyet, hanem inkább azt a szellemi tevékenységet kivánja oltalmazni, melyet a szerkesztő a mű létrehozása körül kifejtett; másrészt pedig abból, hogy ennek a szellemi tevékenységnek eredménye nem egyes irodalmi adalékoknak beillesztéséből áll, hanem az őszes adalékoknak egységes egészet képező összműbe való egybekapcsolásában nyilvánulhat meg csupán. Ezek szerint a 2. §. első bekezdésének helyes értelmezésével szemben felperes az 5. §-nak általa idézett rendelkezésére sikerrel nem hivatkozhat. A mi felperesnek azt a további álláspontját illeti, mely szerint vitatja, hogy amennyiben jogelőde: Cs. J. Gy. szerkesztő a keresetben 29—36. t. a. megjelölt és még közzé nem tett énekeket a nép között felfedezte s ugy gyűjtötte össze, felperes ezekre az alperesek által jogosulatlanul utánnyomatott irodalmi adalékokra nézve a 2. §. végbekezdése szerint védelemben szintén részesitendő. Ez az álláspont azonban helyt nem álló, mert a 2. §. végbekezdésében foglalt rendelkezés csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha a gyűjteményes műbe egybefoglalt valamennyi irodalmi adalék oly jellegű, hogy azok egyike sem jelent még meg és egyike sem áll a törvény védelme alatt, vagyis az egész műnek kizárólag ily jellegű adalékokból kell összeállítva lennie, hogy védelemben részesüljön, már pedig felperesnek saját előadása megczáfolja azt, hogy a B) alatti tekintetében ezek a követelmények, illetőleg együttes feltételek fenforognának. Ugyanezért a bitorlás ebben az irányban sem volt megállapítható. Felperes végül hivatkozással arra, hogy a keresetében 1—28. t. a. elősorolt és az alperesek által szintén utánnyomatott irodalmi adalékok szerzője maga a Cs. J. Gy. volt, az 1—28. t. a. jelzett énekekre nézve is a bitorlást alperesek terhére megállapítani kérte. Minthogy azonban erre nézve az alsóbiróságok által helyesen felhozott indokok szerint a per idevonatkozó adataival épen az nyert bizonyítást, hogy a szóbanforgó irodalmi adalékoknak nem Cs. J. Gy. a szerzője: ennélfogva a 2. §. 2. bekezdés szerint a felperes keresetének ebben az irányban sem volt hely adható. A másodbiróság Ítélete a felperest keresetével elutasító részében tehát a fentebb kifejtett okokból helybenhagyandó volt. Ellenben a viszontkeresetről intézkedő részében a másodbiróság ítéletét megváltoztatni s erre nézve az elsőbiróság ítéleti rendelkezését helybenhagyni azért kellett, mert amennyiben a C) és D) alatti kiadások már külső kiállításukban is feltűnően hasonlók egymással, czimképük pedig, csupán a színezés kivételével, teljesen ugyanaz és a B) alatti tartalmának jelentékeny része a. C) alattiban szintén ugyanazonosnak bizonyul, felperes ezekből