Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Szerzői jog. 231 adalékoknak egységes egészet képező összműbe való egybekapcsolásában nyilvánulhat meg csupán. A kir. Curia: Felperes kereseti előadása szerint a Gs. J. Gy. által szerkesztett és a felperes egyik jogelődjének kiadásában 1905 évben megjelent B) alatti miiből alperesek annak legnagyobb és legjelentékenyebb részét, jelesül pedig harminczhatrendbeli éneket a másodrendű alperes által szerkesztett és az elsőrendű alperes kiadásában 1908. évben megjelent C) alatti műbe jogosulatlanul átvették, illetőleg szószerint utánnyomatták, a mely egyházi énekek közül a keresetben 1—28. tétel alatt megjelölt énekeket a másodrendű alperes maga irta, tehát azoknak egyedül ő a szerzője, a 29—36. tétel alattiakat pedig, mint még sehol másutt meg nem jelent adalékokat, a nép között összegyűjtötte. Ez alapon kéri felperes, mint a D alatti kiadás szerkesztőjének: Gs. Gy. kántortanítónak igazolt jogutódja, a szerzői jog bitorlását alperesek ellenében megállapítani. Az kétségen felül áll, hogy a B) alatti Egyházi Nép-Énektár" czimü könyv szerkezeténél és tartalmilag tervszerűen összefüggő berendezésénél fogva, mint többeknek irodalmi adalékaiból egységes egészszé egybekapcsolt mű, gyűjteményes műnek tekintendő. Az ily jellegű müvekről az 1884: XVI. t.-cz. 2. §-ában ki van mondva, hogy azokra mint egységes egészre nézve, a szerkesztő a szerzővel egyenlő védelemben részesül és hogy az egyes irodalmi adalékokra nézve a szerzői jog azoknak szerzőit illeti. A gyűjteményes művek tekintetében tehát a törvény kettős védelmet biztosit: védi ugyanis a szerkesztő jogát az egész műre, az egyes adalékok szerzőinek saját szerzői jogát pedig az egyes adalékokra nézve; a miből következik, hogy a B) alatti műre, mint egységes egészre nézve, felperest a Cs. Gy., mint szerkesztőnek jogán megillető szerzői jog bitorlása alperesek ellenében csak akkor foroghatna fenn, ha alperesek a B) alattit egészben utánnyomat'ák volna, a minek esete azonban, a felperes saját előadása szerint, tényleg fenn nem forog. be ezzel ellenkezőleg felperes rámutat arra, hogy az írói müvekre vonatkozólag az 1884: XVI. t.-cz. 5. §-ának rendelkezése szerint a bitorlás abban az esetben is fenforog, ha az irói műnek csak egy része is jogosulatlanul többszöröztetett, közzété^etett és forgalomba helyeztetett; mely alapon felperes azt vitatja, hogy alperesek mégis bitorlást követtek el felperes sérelmére azzal, hogy a felperes korábban megjelent B) alatti kiadásának nagy és jelentékeny részét későbben megielent C) alatti munkájukba jogosulatlanul átvették, illetőleg ntánnvomatták. Ámde felperes ezen érvelésének tényszerű alapja nincs, mert szembeállítva egymással a 2. §. fentjelzett intézkedéseit az 5. §. most emiitett rendelkezésével és figyelemmel ezen szakaszoknak a törvényben való elhelyezésére is, nyilvánvaló, hogy a szerzőjogi