Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Úrbér és birtokrendezés. 203 község, mint ilyen, részére sem legelő- sem erdő nem osztatott ki és a községnek ingatlan vagyona nem volt. Nyilvánvaló tehát, hogy az n—i 108. számú telekkönyvi ingatlanok közül azokra, amelyek a volt úrbéresek (telkes jobbágyok és úrbéri zsellérek) részére adattak ki, de általuk közösben hagyattak, tévedésből jegyeztetett be a tulajdonjog az alperes politikai község javára. JUyen ingatlanok a földkönyv és birtokkönyv szerint 1770., 1084. stb. szám alatt felvett teriiletek, melyek azonosak a 108számú telekkönyvben 1139., 1283. helyrajzi szám alatt előforduló rét-, legelő- s erdőrészletekkel. Jizen ingatlanokra az n—i volt úrbéresek javára a lulajdoni és birtokjogot annyival inkább meg kellett itelni, mert az alperesnek az úrbéri birói egyezségre vagy a közte és a volt úrbéresek egyeteme közt a tulajdonjog átruházására nézve létrejött jogügyletre vissza nem vezethető birtoklása nyilván csak a volt úrbéresek összességének szervezetlenségéből folyó czélszerüségen alapulhatott, amelyet a volt úrbéresek bármikor megszüntetni jogositva voltak és mert a birtoklással járó jövedelem különben is tulnyomólag a volt úrbéresek érdekében használtatván fel, alperesnek a volt úrbéresek czéljait jelentékenyebben szolgáló birtoklása elbirtoklást nem eredményezhetett. A takarékpénztári betétek és adósleveleken alapuló követelések az n—i volt úrbéresek javára a fentiek szerint megitélt osztatlan közösségben levő erdő egy részéről kitermelt fa értékesitéséböl keletkezett jövedelemből származván, ezeket az n—i volt úrbéresek részére a másodbiróság helyesen itéite meg. Az n—i 1UÖ. számú telekjegyzőkönyvben felvett pásztorház, kert, faiskola, malomut azonosak az uj állapotot tartalmazó iöldkonyvben öl., 82. stb. sz. területekkel és rendeltetésüknél fogva közős használatra szánt területeknek tekintendők, s mint ilyenek, a községi vagyonhoz tartoznak. Ezekre nézve tehát a felpereseket keresetükkel elutasító elsöbirosági Ítéletet kellett helybenhagyni. A kir. Curianak 51. sz. döntvénye szerint az urhéri jogon gyakorolt italmérési jogért megailapitott kártalanítási összeg a volt úrbéresek összességét illeti ugyan s annak javára állítandó ki a kötményezett kötvény is, de az a politikai községnek aaandó ki„ A volt úrbéresek tehát felléphetnek jogszerűen keresettel az iránt, hogy a kötvény az ö javukra átirassék; tekintve azonban, hogy keresetük nem irányult annak birói megáhapitására, hogy a kötvény jövedelme mely czélokra lesz forditandó: a kir. Curia a másodbiróság ítéletéből mellőzte a czéinak megjelölését. G. 1911 febr. 23. 3805/910. sz. I. p. t. A Curia 51. sz. teljes-ülési döntvényé (1891 január 13.) szerint azokban a községekben, amelyekben úrbéri italmérés gyakoroltatott: az ezért megállapított káitalanilási összegre a tulajdonjog a volt úrbéreseket illeti. A megállapított kártalanítási összeg azonban kötményezett kötvényekben a jelenlegi politikai községnek adandó ki. Gl. I. 514. lap Az 1846/7. évi erdélyi V. t.-cz. alapján hasonló határozatot hozott a Curia 2114/906. sz. a. Dtár 1Y. í. V, 107.)