Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)
Törvényes (özvegyi és egyházi személyek utáni) 155 öröklés. Az özvegyi jog a házastársak életközösségében találja alapját, a férj hagyatékából járó anyagi előnyökre tehát csak az az özvegy támaszthat jogosan igényt, ki férjével házastársi közösségben élt, vagy arra érdemetlenné nem vált. Minthogy pedig felperes a férjével szemben a házastársi kötelességeket 13 éven át nem teljesítette, férje házát jogos indok nélkül hagyta el s az életközösséget férje több izbeni felhivása daczára sem állította vissza, ily esetben pedig a nő az özvegyi jogra érdemetlen, a felperest keresetével el kellett utasitani. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. C. 1911. szept. 5. 1526/911. sz. I. p. t. 244. Ha a nő nem volt ugyan hibás abban, hogy az örökhagyót elhagyta, de utóbb több évvel az örökhagyó halála előtt, más férfival ágyassági viszonyra lépett és azóta azzal él: ezzel a viselkedésével az özvegy jogra őrdemetlenné vált. (0. 1911 márczius 22. 5882/ 910. p. sz.) 245. A bíróilag egy gyermekrészben megállapított, de évenként készpénzben fizetni rendelt özvegyi haszonélvezet évi járadékösszege, •— éppúgy, mint a férjét terhelő nőtartás, — a változott viszonyokra való tekintettel felemelhető, ha a hagyatéki javak értéke és jövedelmezősége az örökösök ténykedése nélkül lényegesen emelkedett. (Curia 1911 szept. 12. 870/911. sz. a. I. p. t.) öröklés az egyházi személyek után. 246. A főpap halálakor esedékes életbiztosítási összeg hagyatéki minőségét nem érinti sem az a körülmény, hagy az örökhagyó főpap az életbiztosítási szerződést alsó pap sági fokozatban kötötte, sem pedig az, hogy a dijakat főpapi állásban is fizette; mivel a vagyon minőségére a halálkori állapot az irányadó. Ilyen alapon tehát az életbiztosítási összeg szerzeményi vagyonnak nem tekinthető. A kir. Curia: Indokok: A róm. kath. főpapok hagyatékaiban az öröklés rendjét szabályozó Kollonich-féle egyezmény az egyházi javadalmakból eredő szerzemények tekintetében nem tesz különbséget a főpapnak főpapi javadalmából s a korábbi, alsóbb papsággal járó javadalmából származó szerzeményei közt, hanem általában mindazon szerzeményre állapítja meg a különleges öröklés rendjét, amelyek bármilyen egyházi javadalomból állottak elő és a főpap elhalálozása idejében megvoltak. Ezzel szemben, még ha való volna is az A) alatti okiratnak az a tartalma, hogy a néhai püs-