Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

özvegyi öröklés. 151 igényjogosult ági örökösnek. (Curia 1911 márcz. 22. 5103/910. sz. a. I. P. t.) A meglévő ági vagyon értékének a forgalmi viszonyok folytán előállott értékemelkedése nem képez szerzeményt. C. 9260/906- (Gr. XIV. 711. 1.) C. 3216/ 908. (Gr. XVI. 151. 1.) Ági vagyon előadása esetében nem az ennek eladási árán vett ingatlan, hanem maga az eladási ár tekintendő ági értéknek, a fenforgó körülmények közt azonban az ági örökösnek megengedhető a választási jog, hogy a kisebb értékű vett vagyont követelhesse az ági érték helyett, mely mindenesetre a vett vagyon fedezetéül szolgál. (C. 1354/910. I- p." t. (Gr. XVII. 123. I.) Azonos C. 939/910. V. ö.: C. 6363/906. (Gr. XIII. 447. 1.) V. ö\: még C. 3967/98. (Gr. VII. 351. 1.) 237. Ha az atya fiának oly módon vesz ingatlant, hogy annak tulajdonjoga közvetlenül a fiu részére kebeleztetik be: ági értéknek a vételárként kifiztett összeg és nem maga az ingatlan tekintendő. (Curia 1911 jan. 12. 4202/910. sz. a. I. p. t. Állandó gyakorlat.) 238. A természetben meglévő, de a fennforgó körülményeknél fogva természetben ki nem adható ági vagyon nem az örökhagyóra történt háramláskor, hanem az örökhagyó halálakor volt értéke szerint adandó ki az ági örökösöknek, mert az időközi áremelkedés, esetleg csökkenés az ági örökösöket illeti. (Curia 1911 ápr. 4. 5378/910. sz. a. I. p. t. Hasonló C. 1911 ápr. 6. 5712/910. I. p. t. 239. Ha a hagyatékban lévő ingatlant a felek közös jogelőde vette az örökhagyó részére: ági vagyonnak nem a hagyatékban levő ingatlan, hanem az azért a közös jogelőd által fizetett vételár tekintendő. (Curia 1911 október 3. 1234/911. sz. a. I. p. t.) 240. Ha az örökhagyó hagyatékának ama részéről rendelkezett halál esetére, mely természetben meglévő ági vagyont képez és ezt nem az ági örökösnek, hanem másnak, a szerzeményben örökösnek hagyta: akkor az ági érték a hagyaték ama szerzeményt tevő részéből adandó ki, amelyről az örökhagyó nem rendelkezett, amelyre tehát a törvényi öröklés esete beállott. (Curia 1910 szept. 14. 2324/910. sz. a. I. p. t.) özvegyi öröklés. 241. Az 1840 :VIII. t.-c. 18. §-ában foglalt rendelkezés csak a törvényi öröklés esetében nyer alkalmazást és nem zárja ki azt, hogy az örökhagyó második nejének özvegyi haszonélvezeti jogát végrendeletében nagyobb mérvben megállapitsa, mint a milyenben az idézett törvényhely értelmében van megállapítva, s e tekintetben az örökhagyó csak gyermekeinek köteles része szempontjából van korlátozva. C,: Az 1840: VITT. t.-cz. 18. §-ában foglalt rendelkezés csak