Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

A törvénytelen gyermek jogviszonyai. 143 „a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermek gondozásáról" szóló 1901: XXI. t.-cz. 3. §-ának helyes értelme szerint, a gyermek testi ellátását, erkölcsi nevelését és szellemi kiképzését kellvén érteni: a vélelmezett atyának kötelezettsége nem szorítkozna tik immár a szükséges tartásnak a mértékére, hanem arra a gondozásra, amelyet a föntidézett hazai jogszabály rendel és amelyet a hazánk egyes jogterületein még joghatályos osztrák polgári törvénykönyv (166., 167. §§.) is megkövetel, magától értetődvén, hogy e gondozás minősége a házasságon kivüli nemző vagyoni viszonyaihoz és az anya társadalmi állásához mérten különböző tartamú, mértékű és jellegű lesz. A B) alatti egyezség tehát gyámhatósági jóváhagyása ellenére épen azért nem lehet akadálya annak, hogy a felperes bármely időpontban, amikor az őt megillető megfelelő tartásban nem részesül, a maga tartási igényének a nemzés tényén alapuló megállapítását kérje az alperessel szemben, akinek ez az esetleges tartási kötelezettsége egyszersmindenkorra nem ruházható át olyan joghatálylyal, hogy ő attól akkor is mentesül, ha a gyermek nem részesül a kellő tartásban, illetve, ha a tartással megbizott avagy az átvállaló kötelezettségének nem tesz megfelelően eleget. Ebből az okból a B) a. egyezségben a felperes részéről egyszersmindenkorra történt lemondás az 1877: XX. t.-cz. 113. §-a utolsó bekezdésének helyes értelme szerint a megtörtént gyámhatósági jóváhagyás ellenére nem föltétlenül kötelező. A felebbezési biróság tehát anyagi jogszabályt sértett meg, midőn nem bocsátkozott a felperes keresetének abból a szempontból érdemleges tárgyalásába, vájjon a felperes csakugyan W. 0.nak és az alperesnek házasságon kivül történt nemzéséből származott-e, mert ennek bebizonyítása az alperes tartási kötelezettségének a fönt kifejtettek szerint megállapítása és a Bj a. egyezség kötelező jellegének a föntiek értelmében számbavétele lenne. De jogszabályt sértett meg a felebbezési biróság avval is, hogy a B) alatti egyezséget nem tette bírálata tárgyává abból a szempontból is, vájjon W. I., aki a kiskorú felperes tartását és nevelését megára vállalta, ezt oly módon és mértékben nyujthatja-e, hogy az nemcsak viszonos kötelezettség és ellenszolgáltatás legyen azért a tartásért, amelyet az alperes a kiskorú felperesnek nyújtani köteles lenne, ha az alperestől nemzése bebizonyulna, hanem, hogy W. I. e kötelezettség teljesítésére képes és alkalmas-e s vájjon elvállalt kötelezettségét valósággal kellőképpen teljesiti-e, ugy hogy az alperes mentesül ama tartási kötelezettség alól, amelyet a föntiek jellemeztek. Ugyanis csakis akkor, ha ebben az irányban megnyugtató tényállás lenne megállapítható, lehetne szó arról, hogy W. I. gyámoltja nevében megfelelő ellenszolgál-