Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Közszerzemény. 127 meghatározandó s ez utóbbiból, — kivéve azt a vagyont, melyre nézve a házastársak már megosztoztak — az előbbi levonandó és csak a felesleg tekintendő közszerzeménynek. (Ouria 1911 október 3. 1205/911. sz. a. I. p. t.) Mindaz a vagyon, mely az életközösség megszűntének idején mint töblet mutatkozik, szemben a házasfeleknek a házasság kötéskor volt külön vagyonával, mint közsaerzemény megosztás alá veendő. C. G. 119/909. (Gr. XVI. 128. 1.) Lásd az itt összeállitotit joggyakorlatot és Ö. D. V. 73—80. 1. 212. Az osztrák polgári törvénykönyv 1237. §.-ában a férj főszerzői mi nősége mellett felállitott vélelemmel szemben sikeresen bizonyítható, hogy a házasság tartama alatt előállott vagyon szerzésében a nő tevékenyen közreműködött, s ez alapon a szerzemény fele a nőt, mint közszerzőt megilleti. Curia: Abban a kérdésben, hogy örökhagyó érvényes szóbeli végrendelet hátrahagyása nélkül halt el, a kir. Curia az elsőbiróság Ítéletében felhozott s a másodbiróság által magáévá tett indokolást fogadta el. A peres felek közt nem vitás, hogy érvényes végrendelet nem létében örökhagyónak hagyatéka ia Fehértemplom városában, mint az örökhagyó lakhelyén hatályban levő osztrák polgári törvénykönyv 735. és 758. §-ai értelmében %-ed részben egymásközti egyenlő arányban a felperesekre, mint az örökhagyó életben levő szüleire, %-ed részben pedig alperesre, az örökhagyó házastársára szállt. A hagyaték állagát illetően nem képezte vita tárgyát, hogy örökhagyó s az alperes akár a házasságra lépésük alkalmával, akár utóbb vagyoni viszonyaikat az osztrák polgári törvénykönyv 1217. §-ához képest szabályozták volna, következéskép, mivel az idézett törvény 1233. §-a értelmében a házassági összeköttetés, a házastársak között, vagyonközösséget magában még nem állapit meg, az örökhagyó és neje, az alperes közt az örökség megnyílta idejében létező vagyoni viszonyok megbirálásánál az osztrák polgári törvénykönyv 1237. §-a irányadó, amelynek értelmében abban az esetben, „ha a házastársak vagyonuk hováforditása iránt semmi különös egyezségre nem léptek: mindegyik házastárs megtartja előbbi tulajdonjogát és arra, amit mindegyik fél a házasság alatt szerez, vagy bármi módon nyer, a másiknak igénye nincs. Kétség esetében az vélelmeztetik, hogy a szerzemény a férjtől származik." A most jelzett törvényszakaszban felállitott vélelemmel szemben tehát nincsen kizárva az ellenkezőnek, jelesül annak bizonyithatása, hogy a házastársak kezén levő vagyon akár egészben, akár részben az asszony szerzeményét, illetőleg a házastársak közös szerzeményét képezi.