Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

128 Családjog. Az itt előadottak szem előtt tartásával áttérve az egyes va­gyontárgyak részletezésére, a kir. Guria az örökhagyó hagyatéki állagát következőkép állapította meg. A nem vitás tényállás szerint örökhagyó az alperessel 1894. évi augusztus hó 2-án lépett házasságra; ezzel szemben a fehér­templomi 1900. számú telekkönyvi betétben foglalt házat és ház­helyet alperes 1894. évi július hó 16-án, tehát még a házasságra lépés előtti időben szerezvén meg, alaptalan felpereseknek a feleb­bezésben is fentartott az a kereseti kérelmük, hogy ez az ingat­lan egészben az örökhagyó hagyatékához tartozónak mondassék ki, és pedig annál inkább, mivel felperesek abbeli állításukat, hogy a ház vételárát részben az örökhagyó fizette ki, nemcsak nem bi­zonyították, hanem az, amint azt az elsöbiróság is (helyesen kifej­tette, egyenesen meg lett czáfolva. Helyes tehát az alsóbiróságok­nak az a rendelkezése, amely szerint a felpereseknek ebben az irányban előterjesztett kérelmét mellőzték. A fehértemplomi 1958. számú telekkönyvi betétben foglalt ingatlanra nézve nem vitás, hogy ennek az ingatlannak az örök­hagyó nevén álló felerésze annak hagyatékához tartozik. A kuszitsi 1491. számú telekkönyvi betétben 1778. hrsz. a. felvett szőlő egészben az örökhagyó nevén áll, és minthogy alpe­res az örökhagyó nevén álló ingatlanok hagyatéki minőségét el­ismerte s ezzel az általános jogelismerésével szemben az előbb jel­zett ingatlanra sem külön vagyon, sem közös szerzemény czimén igényt nem támasztott: ennélfogva ezt az ingatlant az alsóbirósági Ítéletek rendelkezésétől eltérően egészben az örökhagyó hagyaté­kához tartozónak kellett megállapítani. A 200 K értékű 2 drb részvényt s a 322 K 4 f állítólagos kö­vetelést hasonlóan egészben az örökhagyó (hagyatékához kellett nyilvánítani, mert alperes elleniratában ezeknek hagyatéki minő­ségét kifejezetten elismerte. Ellenben a 200 K értékű beruházásnak hagyatékul való megállapítása azért mellőztetett, mert kétségtelen, hogy ezek a be­ruházások az alperes tulajdonát képező házban eszközöltettek; következéskép az alperes ingatlanának alkatrészeivé vált építkezé­sek és egyéb beruházások az alperes különvagyonává váltak s> ezzel szemben nem merült fel adat arra nézve, hogy a házastár­sak olyan megállapodásra jutottak volna, hogy az alperes házára fordított beruházások értékét közös szerzeménynek tekintették volna. Az nem vitás, hogy az örökség megnyílta idejében a fehér­templomi népbanknál, a házastársak nevében 15.000 K betét volt elhelyezve; s az sem vitás, hogy a házastársak lakásán talált in­gók 1716 K értékkel bírnak. Ezeket illetően a kir. Guria az alsó­biróságok álláspontját osztva, azokat a házastársak közös szerze­ményének minősítette.

Next

/
Thumbnails
Contents