Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

34 A m. kir. közig, bíróság közigazg. oszt. határozatai azon a czimen kéri felmentését, hogy a szóban levő családtagot nem utalta be a kórházba, sőt annak kórházba meneteléről tudomással nem birt. A pénztár által emelt hatásköri kifogás teljesen alaptalan, mert az 1898. évi XXI. törvényczikk és az 1907. évi XIX. törvényczikk alapul vételével kibocsátott 140.000—1907. B. M. számú körrendelet 49. §-ának tizedik bekezdése minden félreértést kizáró határozottsággal kimondja, hogy „az 1907. évi XIX. törvényczikk 1—3. >§§-ai értelmében biztositásra kötelezettek, illetőleg az igényjogosult pénztári tagok és igényjogosult hozzátartozóik után fölmerült kórházi ápolási költségek behajtására vonatkozó vitás esetekben első fokon a kerületi munkásbiztositó pénztár, illetve a vállalati vagy magánegyesületi pénztár székhelyére nézve illetékes következő közigazgatási hatóság határoz: rendezett tanácsú városokban a polgármester . . . másodfokban vármegyékben az alispán ... Az alispán . . . határozata a közigazgatási bizottsághoz felehbezhető s ennek . . . harmadfokú határozatai ellen panasznak van helye a közigazgatási birósághoz (1898. évi XXI. törvényczikk 13. §.)" Minthogy pedig a jelen vitás ügyben elsőfokban D. rendezett tanácsú város polgármestere, másodfokban Sz.-D. vármegye alispánja, harmadfokban pedig ugyané vármegye közigazgatási bizottsága járt el, azért a szabályszerű hatósági fokozatok a legpontosabban betartattak; s igy a hatásköri kifogás nem áll meg. Áttérve a dolog érdemére, az 1907. évi XIX. törvényczikk értelmében a pénztári tagok közös háztartásban élő és keresettel nem biró hozzátartozóiknak két csoportját kell megkülönböztetni. És pedig olyan hozzátartozókat, kik a 26. §. alapján a pénztárba önként belépnek s igy a pénztárral szemben a segélyezésekre közvetlen igényt nyernék és olyan hozzátartozókat, kik maguk nem tagjai a pénztárnak s az 50. §. 5. pontja alapján csak a biztositott családfő jogán, tehát csak közvetett igényekkel birnak. A 26. §. alapján önként biztositott családtagok — a családfő mint tag járulékától egészen eltekintve — a tag járulékának felét is fizetik; de még ezek a külön biztositott családtagok közül is az 56. §. értelmében táppénzre csakis a biztositásra kötelezett tagnak vele egy háztartásban élő neje tarthat igényt. Az 50. §. 5. pontja alapján a családfő, mint tag jogán igénynyel birók semmi járulékot sem fizetnek, de azért ingyen orvosi gyógykezelésre, gyógyszerekre és a szükséges gyógyászati segédeszközökre husz hétig, ezen felül szülés esetében a szükséges szülészeti támogatásra és gyógyszerekre igényük van. Abból, hogy az 50. §. 5. pontja értelmében a tag jogán már igényekkel biró hozzátartozóknak a 26. §. még külön is megadja a lehetőségét annak, hogy magukat bizonyos járulék fizetése ellenében önként külön is biztosithassák, következik, hogy a tag jogán közvetve igényjogosult hozzátartozók nem bírhatnak mindazokkal a jogokkal, mint maguk a tagok. Ha ugyanis ugyanannyi joggal bírnának, akkor a külön önkéntes biztositás merőben fölösleges költekezés, a 26. §. pedig teljesen czéltalan törvénybeli rendelkezés lenne. Minthogy pedig az 50. §. 5. pontja értelmében 20 hét tartamára ingyen orvosi gyógy-