Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Közegészségi ügyekben 35 kezelésre, gyógyszerekre és a szükséges gyógyászati segédeszközökre a külön nem biztosított hozzátartozó is igényt tarthat, azért csupán a táppénz és a kórházi ápolás lehet az a segélyezés, amire a tag ugyan bir, a külön nem biztosított hozzátartozó ellenben nem bir igénynyel. De mivel, mint láttuk, táppénzre még a külön biztosított hozzátartozók közül is csupán a tag nejének van igénye, azért a különbség tulajdonképpen a kórházi ápolásra redukálódik, melyet 28 nap tartamára a tag föltétlenül igénybe vehet, a külön nem biztosított hozzátartozó ellenben nem. Az 58. §. azonban megadja a pénztárnak a jogot arra, hogy az 50. §. 1—5. pontjaiban megállapított segélyezések helyett, tehát ugy a tagnak, mint a külön nem biztosított hozzátartozónak kórházi ápolást nyújthasson. Csakhogy erre nem föltétlenül köteles. Kivételt csak az az eset képez, midőn a hozzátartozó betegsége föltétlenül kórházi ápolást igényel. Hogyha ugyanis ebix?n az esetben is a pénztár tetszésétől, önkényétől függne, hogy kórházba utalja-e az illető családtagot vagy sem, ugy a pénztár a kórházba utalás egyszerű megtagadása által éppen a legsúlyosabb betegségek esetén teljesen mentesíthetné magát az összes terhek és költségek alól, mert a beteg beutalás nélkül is kénytelen volna bemenni a kórházba s a költségek egészen őt, illetve a családfőt terhelnék. A pénztári intézmény ekként éppen a legsúlyosabb esetekben nem töltené be hivatását, mi a törvényhozó intenciója nem lehetett. Összefoglalva a kifejtetteket, a biztosítottal egy háztartásban élő és keresettel nem bíró, önként külön nem biztosított családtagok kórházi ápolásának költségeit a pénztár — ha az illetőt előzetesen kórházba nem utalta — csak abban az esetben köteles viselni, ha utólag beigazolást nyer, hogy kórházi ápolásra föltétlen szükségének utólagos hatósági megállapítása pótolja a pénztár részéről való előzetes kórházba utalást. A jelen konkrét esetben a d.-i Rudolf-közkórház igazgatójának hivatalos nyilatkozatával igazolva van, hogy P. Margit betegsége olyan természetű volt, mely föltétlenül kórházi ápolást igényelt s igy törvényszerűen határozott Sz.-D. vármegye közigazgatási bizottsága, midőn a panaszló vállalati munkásbiztositó pénztárt a fölmerült 44 korona gyógydij megfizetésére kötelezte. A panasznak tehát helyt adni nem lehetett. (2619/910. K. sz.) 34. A munkásbiztositó pénztár az igényjogosult tagja után felmerült kórházi ápolási költséget feltétlenül csak 28 napra tartozik fizetni; ez időn tul a kórház az ápolási költségeknek a tag részére házi ápolás esetén járó táppénz erejéig való megtéritését csak abban az esetben követelheti, ha a pénztár az illetőt a kórházba utalta, illetve annak további kórházi ápolásához hozzájárult. (7739/1909. K. sz.) V. ö. alább Kb. 4052/910. és fentebb 2619/910. sz. 35. A munkásbiztositó pénztár igényjogosult tagjáért a kórházi ápolási költségeket 28 napra terjedőleg abban az esetben is 3*