Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

:\2 A m. kir. közig, birőság közig. oszt. határozatai Ezek után a panaszló 1909. évi április hó 30. napjával gyakornoki állásától felmentetett. Mindenekelőtt megállapítható, hogy nincs oiy törvényes rendelkezés, mely a segélydijas joggyakornokokat ideiglenes minőségű állami alkalmazottaknak mondaná ki. Viszont már az 1885. évi XI. t.-cz. 7. §-a, a beszámítható szolgálati idő megállapításánál a felesketett gyakornoki minőségben töltött időt is figyelembe venni rendeli. Az 1893. évi IV. t.-cz. 11. §-a pedig a gyakornokokat fizetési osztályba tartozó állami tisztviselőknek nevezi, kik ha díjazva \annak, a fizetés és lakpénz helyett a fizetés természetével bíró évi segélydijban részesülnek. Ezzel szemben nincs jogosultsága azon felfogásnak, hogy a gyakornokok csak a most idézett törvény szempontjából tekintendők fizetéssel bíró állami alkalmazottaknak, de nem egyúttal az 1885. évi XI. t.-cz. szempontjából is. Az igazságügyminiszter az 1891. évi 4192. igazságügyminiszteri rendelet 5. §-ára is hivatkozik, melynek értelmében a joggyakornoíkok a köszzolgálat érdekében elbocsáthatók, de ebből következteti, hogy a joggyakornokok általában csak ideiglenes minőségben alkalmazottaknak tekintendők. Azonban eltekintve attól, hogy ez a rendelet még az 1893. évi IV. t.-cz. hatályba lépte előtt adatott ki, szükségszerűen még nem következik abból, hogy a joggyakornokok, ha egyébként kineveztetésük körülményei és alkalmaztatásuk tartama az ellenkezőt tanúsítják, ellátásuk tekintetében kivétel nélkül ideiglenesen alkalmazottaknak tekintendők. Emellett szól a pénzügyminisztérium ügykörére vonatkozó, de általában is alkalmaztatni szokott szolgálati szabályok 30. §-a, mely az ideiglenes tisztviselők alkalmazásának körülményeiről rendelkezik, továbbá az ezen gyűjteményben közölt 1896. évi május 5-én kelt 93.847. számú pénzügyminiszteri rendelet az 1893. évi IV. t.-cz. 11. §-ának alkalmazása tárgyában, mely az ideiglenes minőségben kinevezett pénzügyi fogalmazó-gyakornokok véglegesítésének felvételét és határidejét szabályozza. A jelen esetben tehát, midőn panaszló joggyakornoki kinevezése minden feltétel, illetve az ideiglenesség kitüntetése nélkül történt és midőn alkalmazásának nyolcz évi és öt hónapi tartama is azt igazolja, hogy nevezett végleges jellegű alkalmazott volt, nincs kellő alapja annak, hogy panaszló az 1885. évi XI. t.-cz. szerint elbírálandó ellátási igénye szempontjából ideiglenes állami alkalmazottnak minősíttessék. A fentebb előadottaknak egybevetése után és miután az igazságügyminiszter 1910. évi február 24-én 1777. sz. a. kelt átiratában kijelentette, hogy közhatósági orvosi bizonyítvány alapján R. tartós szolgálatképtelenségét megállapította, ki kellett mondani, hogy nevezettet az 1885. évi XI. t.-cz. 28. §-a értelmében végellátás illeti meg, minek folyományaképpen az ezen igény érvényesithetése végett szükséges eljárására a miniszter kötelezendő volt. (Kb. 1468/910.) 30. Az állami hivataloknál dijnoki alkalmazásban eltöltött idő, a nyugdíj megállapítása alkalmával, egyharmad részben és