Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

210 Dolögjqg enyészhetett; ós az 1896 : XXV. t.-cz. 7. §-a értelmében az a körülmény, hogy a szolgálmány éppen nem, vagy nem rendesen teljesíttetett, még a megváltási összeg kiszámítására sem bir befolyással. Nem rontja le a fennebbi jogi álláspontot az a ténykörülmény sem, hogy a komáromi volt cs. kir. telekkönyvi hatóság 1858. évi márczius hó 3. napján 1083. sz. a. a volt földesurat elutasította abbeli kérelmével, hogy a telekkönyvekben a helyszinelési felvétel alkalmával kitüntetett taxás^ház elnevezés taxás-föld elnevezéssel helyesbítessék ós a földesúr földtulajdonosi minősége telekkönyvileg bejegyeztessék; mert a telekkönyvi rendtartás 4. §-a értelmében a fennebb idézett nyiltparancs által szabályozott és a megszüntetett úrbéri kapcsolatból fennmaradt jogi és birtokviszonyok telekkönyvi bejegyzés tárgyát nem képezik; következőleg a telekkönyvi hatóságnak emiitett eíutasitó végzése alp.-ek jogi álláspontja mellett indokul annál kevésbé szolgálhat, mert a telekkönyvi rendtartásnak felhivott szakaszából és az emiitett nyiltparancs 19. §-ának fennebb idézett rendelkezéséből az alperesek jogi álláspontjával ellentétben jogszerűen éppen az következik, hogy a majorsági zsellérségi földek tulajdonosa ma is a volt földesúr, vagy annak jogutóda, a földnek tényleges birtokosai pedig azoknak csak haszonélvezői, illetőleg, hogy ezek a földek ma is osztott tulajdon jellegével birnak, habár telekkönyvileg ilyeneknek kitüntetve nincsenek. (C. 1910. ápr. 5. 1/910. G. Zs. sz.) Lásd C. 1800/909. sz. határozatát (Gr. XVI. 230. 1.). 345. Ha a part melletti birtokok és a folyó medre között közhasználatra útnak kiadott terület huzódik, ez ebbeli minőségének megszűnte után sem tekinthető a volt földesúr jogutódait illető olyan parti birtoknak, melynek a mellette fekvő mederrész tartozéka lehetne; hanem parti birtokosoknak, kiket a folyam kiszáradt medrének fele része illet, az utmenti birtokosok tekintendők. Ha e mederrészre az átellenes parti birtokosok igényeiket jogelődüknek, a volt földesúrnak olyan jogára alapítják, melyet az nem az úrbéri perben hozott Ítélet, vagy annak végrehajtása közben kötött egyezség alapján szerzett, hanem amely őt földesúri jogánál fogva már az úrbéri Ítélet hozatala előtt is megillette: ez a jog nem magánjogi czimen alapulván, az 1885. évi XXIII. t.-cz. 4. §-ának alkalmazását ki nem zárja. C: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1885: XXIII. t.-cz. 4. §-a értelmében a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatatlan alkatrésze s átellenes parti birtokoknál a meder középvonala képezi a birtokhatárt. Felperesek maguk is beismerik, hogy a Kőrös folyó kiszáradt medrének peressé tett fele része mentén fekvő birtokrészletek hosszú idő óta a velük ellenérdekű alperesek, illetőleg jogelődeiknek tényleges és telekkönyvi tulajdonai, az pedig a tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy az emiitett alperesek, illetőleg jogelődeik a Kőrös