Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Ürhév és birtokrendezés állapotot a szerződés, vagy az eddigelé divatozott szolgáltatások mellett feátartotta azzal, hogy az ily földeken fekvő tartozások megválthatók. ; E két törvényes intézkedésen épült fel az 1896. évi XXV. t.-cz., mely már a megváltás módozatát is meghatározza. Mindezekből jogszerűen következik, hogy a peres felek, illetőieg jogelődeik közötti jogviszony és ezzel kapcsolatban a kereseti ingatlanok jogi természete nemcsak Írásbeli szerződés alapján, mint ezt alperesek állítják, hanem a törvényben előirt jogalkotó tények egybevetéséből is megállapítható; és minthogy a felebbezési biróság Ítéleti indokolása szerint alperesek az előadottakra való tekintettel nem bizonyítottak oly tényeket, melyekből megállapítható volna, hogy a p> res felek közötti jogviszony 1848. év után történt ujabbi megállapodás folytán megszűnt, vagy oly módon változott át, hogy ennek alapján a törvény az ingatlanokat terhelő tartozás megválthatóságát kizárja; helyesen járt el a felebbezési biróság, hogy a per tárgyává tett ingatlanokat az 1896 : XXV. t.-cz. 1. §-a szerinti majorsági zsellérbirtoknak minősítette és az ezeken fekvő tartozásokat megválthatóknak mondotta ki. Igaz ugyan, hogy a felebbezési biróság Ítéleti indokolásában azt a kijelentést tette, hogy az 1813. évi grémiális konskripczió szerint Uj-Szőnyben taxalisták nem voltak és az 1830., 1831., 1833. és 1838. évi összeírások szerint a házas és hazátlan úrbéri zsellérek száma oly arányban kevesbedett, amint a taxalisták száma növekedett; mely kijelentésből látszólag az a következtetés volna levonható, hogy a volt földesúr a házas és házatlan zsellérek viszonyán törvényellenesen önkényüleg tett változtatást és úrbéri birtokát az adózás alól elvonta. A felebbezési bíróságnak ez a kijelentése és az abból levonható fennebbi következtetés jelen perre döntő sulylyal nem bírhat; mert a felebbezési biróság ítéleti indokolása szerint az alperesi jogelődök ingatlanai a majorsági prediumból lettek kiszakítva, tehát adó alá tartozó úrbériségek nem lehettek, különben a volt komáromi os. kir. szolgabírói hivatal már 1044/1859. számú határozatában tényként megállapította, hogy alperesek jogelődei 1844. évben czenzuális zselléreknek voltak az uradalomnál bejegyezve és az 1851. évi márczius 16-án kelt egyezség rendén ingatlanaik majorsági természetét maguk beismerték az által, hogy a kezükön volt ingatlanok után a volt úrbéri kapcsolat megszűnte daczára továbbra is bérfizetésre kötelezték magukat és a felebbezési biróság ítéleti indokolása szerint nincs adat arra, hogy az alperesi jogelődök az említett egyezséget az uradalom részéről gyakorolt valamely kényszer 'hatása alatt kötötték meg. A kir. Guriának a fennebbiekben elfoglalt jogi álláspontját nem rontja le az a vitatott ténykörülmény sem, hogy a volt földesúr az évi taxát 35 éven keresztül nem követelte; mert magát a jogviszonyt az 1853. évi márczius 2-án kiadott nyiltparancs továbbra is fenntartotta és ezt a jogviszonyt szabályozó 1896 : XXV. t.-cz. az ebből folyó jog érvényesítésére záros határidőt nem tűzött ki; következőleg a tartozások megváltása iránti követelési jog időmúlás folytán el nem Döntróiiy XVII. 14