Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

208 Dologjog L1II. t.-czikkel egyezően úrbéri-földbirtoknak azon telkek tekintendők, melyek az úrbéri táblákba, mint úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellértelkek állománya beiktatva varinak, vagy a későbbi időkben az úrbéri tartozások szakadatlan megvétele által ilyeneknek elismertetted. A felebbezési biróságnak Ítéleti tényállása és indokolása szerinv alperesek bizonyitékot nem szolgáltattak arra, hogy a per tárgyává tett ingatlanok az úrbéri táblákba mint jobbágy, vagy úrbéres zsellérbirtokállomány bevezetve voltak, vagy hogy alperesek birtokelődjei a volt földesúr részére úrbéri szolgáltatásokat teljesitettek; és megállapította, hogy alperesek birtokelődjei az 1835. évben történt úrbéri rendbeszedés alkalmával a közös legelőből nem részesültek és nincs adat arra, hogy a kereseti ingatlanok a dikális adókonskripeziókba felvéve voltak volna. A felebbezési biróságnak további Ítéleti tényállása szerint UjSzőny, ahol a kereseti ingatlanok is feküsznék, külön községet nem képezett, hanem mint puszta Ó-Szőny községhez a gr. Z.-család uradalmához tartozott és a kereseti ingatlanok alperesek jogelődeinek határozatlan időre mint házhelyek és kerti földek adattak megmivelés és más haszonvétel végett és alperesek jogelődei azokért földbért (czenzus) fizettek — és a volt földesúr ezek után az ingatlanok után úrbéri kárpótlásban nem részesült. A felebbezési bíróság megállapította azt is, hogy alpereseknek jogelődjei a becsatolt grémiális konskripeziók szerint mint taxalisták fordulnak elő és hogy az évi taxa összege iránt az alperesi jogelődök nagy része a földesúr megbízottjával 1851. márczius 16-án oly értelmű egyezségre lépett, hogy a kezükön volt ingatlanok után 1851. évre négyszögölenként kétötöd ezüst pengő krajcárt fizetnek; és a volt cs. kir. megyei hatóság 1860. évi június 26-án 608. szánru határozatával az abban megnevezett ujszőnyi lakosokat az 1858. év végéig hátralékos földbér megfizetésére kötelezte és ezt a határozatot a volt cs. kir. helytartóság 1860. évi november hó 3-án 26.780. sz. a. helybenhagyta azzal a megjegyzéssel, hogy a kötelezetteknek szabadságukban áll úrbéres minőségüket úrbéri bírósági uton kimutatni. Az előadottakból és az 1836. évi VI. t.-cz. 3. §-a 6-ik bekezdésének, illetőleg az 1840. évi VII. t.-cz. 3. §-ának abból a rendelkezéséből pedig, hogy a közös legelőbeli járandóság az úrbéri zselléreket is megilleti, jogszerűen következik, hogy a kereseti ingatlanok úrbéri birtokállományhoz nem tartozván, az 1853. évi márczius 2-án kiadott nyiltparancs 4., 6., 7—9., 15. és 18. §-ai alá eső földeknek nem tekinthetők és földbérfizetés mellett átengedett majorsági földek voltak. Ezekre vonatkozóan pedig már az 1836 : VII. t.-cz. 12. §-a kimondotta, hogy az udvari telkeken lakó, vagy bármely nevezet alatt pusztákra telepitett és a földesúr engedményéből valamely uri majorságbeli telkeket használó zsellérek uri tartozásaikra nézve egyedül a földesúrral teendő szabad egyezéstől függnek és az emiitett nyiltparancs 19. §-a az ilynemű akár írásbeli, akár szóbeli megállapodás folytán haszonvételre átengedett ingatlanokra vonatkozóan a birtok-