Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)
Közvégrendelet 155 végrendelkező házához és a végrendelkezésnél a végrendeleti tanukon kivül csak K. G. volt jelen, megállapítható tetíát, hogy a végrei:deletet K. G. foglalta írásba s minthogy K. G. a végrendeletben neki szánt előnyben csak azon esetben részesülhetne, ha az 1876. évi XVI. t.-cz. 10. §-ában megszabott kellékeknek elég tétetett volna, melyeknek azonban elég nem tétetett, és mint kizárólagos végrendeleti örökös a végrendelet irója egyáltalában nem lehetett, amiért is a jelzett magánvégrendeletet, minthogy az az 1876: XVI. t.-cz.-iben előirt alaki kellékekkel nem^bir, érvénytelennek kellett kimondani. Kolozsvári T.: Az elsőbiróság Ítéletét, mellőzve azon indokát, mely a magánvégrendeletre nézve az 1876: XVI. t.-cz. 5. §-ában előirt alaki kellékek hiányának megállapítására vonatkozik, egyéb megfelelő indokaiból s a következő okokból kellett helybenhagyni. A fent érintett indokokat azért kellett mellőzni, mert az 1876. évi XVI. t.-cz. 5. §-ában irt alaki kellékeknek a végrendelet megfelel. Ugyanis az okiratban többszörösen is kifejezve van, hogy az abban foglalt intézkedések az örökhagyónak végrendeletét, végintézkedését képezik, a végrendeleti tanuk megegyező vallomása szerint pedig ez az okirat az örökhagyó előtt előbb felolvastatott s örökhagyó csak azután s a K. G. által hozzá intézett azon kérdésre, hogy igy ákar-e végrendelkezni, tette a tanú által igazolt „igen", „elfogadom", „jól van" kijelentést s azután az okiratot sajátkezüleg aláirta. Ilyen tényállás mellett bármelyik kijelentést használta is örökhagyó, az ő kijelentése egyértelmű az 1876. évi XVI. t.-cz. 5. §-ában előirt azzal a kijelentéssel, hogy a tanuk együttes jelenlétében előtte felolvastatott és általa aláirt okirat az ő végrendeletét tartalmazza. A felebbezésben felajánlott az az uj bizonyíték, hogy a végrendeletet nem K. G. irta, figyelembe vehető nem volt. C: Az örökhagyó magánvégrendelete érvénytelenségére nézve egyedül az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott s az 1876. évi XVI. t.-cz. 10. §-ában meghatározott érvénytelenségi ok fenforgására fektetett indokolása alánján hagyja helyben a másodbiróság Ítéletét. (G. 1910. május 18. 1243/910. sz. I. p. t.) V. ö.: C. 7058/904. (Gr. XII. 278. 1.). Közvégrendelet. 1874: XXXV. t.-cz. 293. Érvényesnek mondatott ki a végrendelet, mert habár magából a közvégrendeletből nem tünt ki, hogy az eljárt kir. közjegyző az 1874: XXXV. t.-cz. 70. §-ának rendelkezéseit minden részletre nézve betartotta, minthogy azonban a végrendelkező személyazonossága bíróilag megállapítható volt, az érvényesnek mondatott ki. C: Az 1874: XXXV. t.-cz. 70. §-ának vagylagos rendelkezéséből okszerűen következik, hogy az eljáró kir. közjegyző az előtte ismeretlen ügyfél személyazonosságáról nemcsak előtte ismert két tanú