Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

156 Közvégrendelet bizonyságából, hanem egyéb teljes (hitelt érdemlő adatokból is sze­rezhet magának "meggyőződést. Az azonossági és ügyleti tanukul szerepelt 0. K. és L. J., to­vábbá dr. J. I. eljárt kir. közjegyző vallomásából megállapítható, hogy L. J. tanú 20 évi állandó érintkezésből jól ismerte N. J.-t, úgy­szintén ismerte azt 0. K. is látásból és tudta, hogy párkányi lakos, csak.a nevét nem tudta, a kir. közjegyző pedig ezenfelül a családi és vagyoni viszonyokra vonatkozó kérdésekkel, valamint az ingatla­nodra vonatkozó telekkönyvi szemle felvételével megállapította ugy N. J. személyazonosságát, mint az ingatlan vagyona minemüségét s ezen adatokat a végrendelet szövegében fel is használta. 'Ekként bár magából a közvégrendeletből nem tűnik ki, hogy az eljárt kir. közjegyző az 1874: XXXV. 70. §-ának rendelkezéseit minden részletre nézve betartotta, mintihogy azonban a végrendel­kező személyazonossága bíróilag megállapítható volt s ennek meg­felelőiem nem lehet kétséges, hogy a végrendelkező N. J. volt és mi­után egyéb alapon a végrendelet megtámadva nem lett: az elsőbiró­ság helyesen mondta ki érvényesnek. (1910. november 9. 3261. sz.) A közvégrendeletekre előirt törvényes intézkedésekkel nem ellen­kezik az, iha a közjegyző az okiratot már előre elkészíti. Tekintettel az 1874: XXXV. t.-cz. 70. §-ának rendelkezésére, a kir. közjegyző által felvett végrendelet ügyleti tanúinak a végrendelkezőt szemé­lyesen ismerniök nem szükséges. C. 2797/907. (Gr. XVI. 181. 1.) A közvégrendelet alaki kellékeinek teljesen megfelel, ha a közjegyzőnél felvett végrendeletnél a végrendeleti tanuk jelen vannak az okirat felolvasásánál és akkor, mikor a végrendelkező az előtte felolvasott végrendeletre nyilatkozik és azt aláírja vagy kézjegyével ellátja. C. 7778/904 (Gr. XII. 279. 1.) Hasonló G. 8825/95. (Gr. VII. 561. 1.) 294. Érvénytelennek mondatott a közvégrendelet, mert örök­hagyó a végrendelet felolvasása és megmagyarázása után érthető nyilatkozatot, melyből az írásba foglalt intézkedés jóváhagyását közvetlenül megállapítani lehetne, nem tett; mert fejével ugyan bólintott, de ez a végrendelkezésnél megkívánt jóváhagyó kijelen­tés fogalma alá nem vonható jel, tanuk szerint, a súlyos beteg­ségben szenvedő örökhagyó fájdalomkitöréseiként is magya­rázható. A kir. törvényszék az ügyleti tanuk vallomása alapján he­lyesen állapította ugyan meg, hogy ezek csak a végrendelet írásba foglalásától kezdődőleg annak felolvasásánál, megmagyarázásá­nál és aláírásánál voltak jelen, tévedett azonban akkor, mikor ab­ból indulva ki, hogy a tanuk nem voltak jelen abban az időben is, mikor örökhagyó az irásba foglalni kivánt végakaratát a köz­jegyző előtt kijelentette, ezt a körülményt az 1874: XXXV. t.-cz. 35. §-ának b) pontja által megkívánt lényeges kellék hiányának tekintette s a végrendelet érvénytelenítése iránti kérelemnek ez okra alapítva adott helyet.

Next

/
Thumbnails
Contents