Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

146 A végrendeletek alaki kellékei rendel: az általános örökös nevezésével egy jelentőségű és kizárja a törvényes örökösödést még azon vagyonra is, melyet az örökhagyó a végrendelkezés után szerzett. (C. 1910, nov. Í5. 3968/910. sz. I. p. t.) Ad I. Lásd G. 1324/91.; 8905/94. (Gr. VII. 523. 1.) Ad II. V. ö.: G. 2254/910. sz. 282. Tekintettel arra, hogy a törvényhozás a bizonyitékul már csak az örökhagvó halála után használt végrendeletet a magánokiratokra a prdt. 168. §-ában megszabottaknál csekélyebb biztosítékokhoz kötni bizonyára nem akarta, az 1876. évi XVI. t.-cz. 5. § nem alkalmazható az olyan végrendeletre, amelynek nyelvét a végrendelkező nem érti és amely végrendeletekre vonatkozóan bizonyítva van, hogy annak tartalmáról a végrendelkező az aláírás megtétele előtt kétséget kizáró módon meg nem győződhetett. Győri T.: Felperesek, mint az 1906. évi október hó 12-én meghalt K. G .-nak anyáról testvérei, az örökhagyó által az 1906. évi július hó 25-én alkotott Írásbeli magánvégrendelet érvényességét az 1876: XVI. t.-cz. 4. §-ára való hivatkozással azon az alapon támadták meg, (hogy a végrendelet a záradék szerint K. Gz. előtt fel nem olvastatott és annak egyedül értett német anyanyelvén meg nem magyaráztatott, s hogy a négy végrendeleti tanú közül csak a magyar nyelven szerkesztett okirat írója, V. S. körjegyző tud magyarul. A végrendelet K. Cz. névaláírásával van ellátva s az aláírás után következő záradékban az azt aláíró Z. F., I. M., G. J. és V. S. mint felkért végrendeleti tanuk bizonyítják, hogy az általuk személyesen ismert K. Cz. az ő együttes és folytonos jelenlétükben az általuk értett német nyelven kijelentette: „miszerint jelen idegen kézzel irt, magyar nyelven fogalmazott s általa tartalmára nézve jól ismert okirat az ő végrendeletét tartalmazza s mint ilyent jelenlétükben előttük sajátkezüleg aláirta". Minthogy a végrendeleti tanuk mindannyian tudnak irni és olvasni s az okiratot az 1876: XVI. t.-cz. 4. §-a értelmében tanú minőségében önkezűleg aláírták; s minthogy a végrendelkezésnek az 1876: XVI. t.-cz. 5. §-ában megkívánt alakszerűségek pontosan megtartattak, a végrendelkezőnek azt a kijelentését, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, továbbá az, hogy ezen kijelentés után a végrendelkező az okiratot az együttesen jelen volt négy tanú előtt aláirta, a tanuk magán a végrendelen bizonyították; minthogy továbbá az okirat tartalmát az 5. §. értelmében a tanuknak ismerniök nem szükséges és igy az a körülmény, hogy a tanuk közül hárman magyarul nem tudnak, a végrendelet érvényességére befolyással nincs; ennélfogva felpereseket keresetükkel el kellett utasítani. C: A másodbiróság ítéletét megváltoztatja és az elsóbiróság ítéletét hagyta helyben.