Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

A végrendeletek alaki kellékei 145 birt, s alpereseknek ez alapon támasztott kifogása megállható alappal nem bir. Ugyanis a Btk. 4G2. §-ába ütköző s a 464. §. szerint minő­sülő hivatali sikkasztás vétsége a vagyon ellen irányuló bűncse­lekményt képez, miután azonban e bűncselekménynek a törvény állal megállapított ismérvei és alkatelemei közé a jogtalan va­gyoni haszonszerzés felvéve nincsen, e cselekmény a nyereség­vágyból elkövetett büntettek közé nem sorolható s a kérdéses eset­ben a tényállás szerint ily büntettet nem is képez. De ba ily bűncselekménynek lenne is tekinthető, akkor is, miután P. J. tanú jogerősen hivatali sikkasztás miatt lett elitélve s két havi fogházbüntetése a vizsgálati fogságával kitöltöttnek mondatott ki, 1901. január 17-én, tehát a P. J.-ra kiszabott bün­tetés is már foganatosíttatott; igy tehát a végrendeletnek 1904. febr. 27-én történt alkotásakor P. J. tanú végrendeleti tanuzási képességgel birt, mert a Btk. 57. §-ának 2. bekezdése szerint ki­szabható mellékbüntetés, mely azonban P. J.-sal szemben alkal­mazva nem is lett, leghosszabb határideje, a három év eltelt. Vitatható ugyan az a körülmény, hogy az 1876: XVI. t.-cz. 2. §-ában foglalt tanuzási képesség elvesztése nem feltétlen, tehát oly hatályú, hogy az egyszer s mindenkorra kizárja az illetőt, a kir. tábla azonban figyelemmel az általános polgári törvénykönyv tervezetének 1827. §-ában is kifejezésre jutó s eddig alkalmazás­ban levő azon birói gyakorlatra, hogy a tanuzási képesség elvesz­tése csak időlegesnek tekintetett, sőt az idézett §-ban már a nye­reségvágyból elkövetett bűncselekmény kizárási okot nem is fog képezni, hanem csakis a hamis tanuzás és hamis eskü büntette, arra az álláspontra helyezkedik, hogy a végrendeleti tanuzási ké­pességnek nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény okából el­vesztése időleges, s ennek hatálya az elitéltetés következtébeni büntetés hatályának megszűntével szintén elenyészik. Ez alapon tehát, miután P. J. tanú a végrendelet tétele al­kalmával tanuzási képességgel birt s a végrendelet tételénél az előirt alakiságok betartattak, a kir. törvényszék felperes kerese­tének indokoltan adott helyet. C: A másodbiróság Ítéletét az elsőbiróság Ítéletéből elfoga­dóit indokolása alapján helybenhagyja. (C. 1909. november 17. 4163/909. sz. I. p. t.) Hasonló: C. 3893/904. (Gr. XII. 271. 1.); C. 11890/94. (Gr. VII. 519. 1.; Gl. III. 203. 1.). 5. §. 281. I. A végrendelet alaki érvényességét nem érinti az a körülmény, hogy a sajátkezüleg irt és aláirt végrendeletre a ta­núsítási záradékot (1876: XVI. t.-cz. 5. §.) is maga a végrendel­kező irta, mert a tanuk aláirásukkal tanúsítják az abban előadott tények valóságát. II. Az, hogy az örökhagyó kifejezett általános örökösnevezés nélkül a végrendeletben felsorolt minden vagyona részére örököst Döntvény XVII. 10

Next

/
Thumbnails
Contents