Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

128 Özvegyi öröklés gyermekek örökösödési jogukat az itteni felperesekre ruházták. Az elsőrendű alperessel való harmadik házasságból gyermek nem származott. Felperesek azon az alapon, mert az elsőrendű alperes az örökhagyónak házastársa, sőt az előző házasságból származott gyermekekkel szemben csupán egy gyermekrész haszonélvezete illeti meg a hagyatéki vagyonból, az elsőrendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogát egy gyermekrészre korlátozni kérték. Nem volt figyelembe vehető az elsőrendű alperes azon kifogása, hogy a felpereseknek kereshetőségi joguk nem volna, mert a korlátozás kérvényezése a felperesi álláspont szerint az örökös személyes joga volna; ámde ez a felfogás téves, mert az örökösödési jog átruházható s miután ebben az örökösödési jogban, illetve a lemenő egyenes örökösök örökségi jogában benfoglaltatik az a jog is, hogy az özvegyi jog megszorítását annak törvényes feltételei fenforgása esetén követelhették, annálfogva az örökség megszerzője a kérdéses jogot az átruházótól nyert jogán szintén érvényesítheti; a felperesi kereset tehát ezen az alapon elutasítható nem volt. A kereseti jog azon az alapon birálandó meg, amely alapra az fektetve lett, felperesek pedig kifejezetten és csak kizárólag azon alapon kívánják az elsőrendű alperes özvegyi jogának megszorítását, mert az elsőrendű alperes nekik, illetve az átruházó K. 0. és K. A.-nak mostoha anyjuk, kik ugyanis apjuknak második házasságából születtek, ellenben a kereset arra az alapra, hogy a hagyatéknak összes jövedelme az özvegy megélhetésére fölösen tulnagy s hogy igy a megszoritás az id. törvk. szab. 16. §-ára is tekintettel kérhető, nem helyezkednek, sőt a keresetben í ÍZ í cl tényt, hogy a hagyaték tiszta jövedelme az özvegy eltartására tulnagy volna, még csak fel sem hozzák. Az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-ában az a szabály foglaltatik ugyan, hogy ha a hátráhagyott gyermekek az apának előbbi házasságából származtak, az özvegy a férj ősi javaiból s azon szerzeményekből, melyek nem az utolsó házasság ideje alatt szereztetvén, közszerzeménynek nem tekintethetnek, mely utóbbiaknak ugyanis a férjet illetett közszerzeményi felére is kiterjed a haszonélvezeti joga a nőnek, özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrészt követelhet; minthogy azonban az id. törvény a jobbágyok örökösödéséről alkottatott s minthogy örökhagyó nem a volt jobbágyok osztályához tartozott, hanem állandóan Gy. városában lakó czipész-iparos, vagyis városi polgár volt, a városi polgárok özvegyeire pedig az id. t.-cz. 18. §-a alkalmazást nem találhat, ennélfogva kizárólag ezen törvényhely alapján nem követelhetik a felperesek sikeresen a mostoha anya özvegyi jogának egy gyermekrészre való megszorítását s minthogy ezek szerint a felperesi keresetnek az id. törvény jelen esetre való nem alkalmaztatása folytáu jogi alapja nincs, a kereset pedig más alapra nem fektettetett, a felpereseket keresetükkel elutasítani kellett.