Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

A m. kir. közigazgatási bíróság közigazgatási osztályának lalatokról szóló 1838. évi törvény 42. §-a értelmében az állam kifizeti a társaságnak 25-szörös összegét azon évi osztaléknak, mely az utolsó 5 év átlagában a részvényeseknek kifizettetett. Az előbbieknél tehát a tárgy hozadéka, — az utóbbinál az alany nyeresége az irányadó. Vannak azután külföldi jogiszabályok (Németalföld, Oldenburg), hol — hasonlóan a magyar törvényhez — az év tiszta jövedelme, bevétele emlittetik. A vitás kérdés megoldása tehát csakis törvénymagyarázat utján lehetséges. Ennél pedig meg kell különböztetni egyfelől a vasutat mint dolgot, másfelől a részvénytársaságot mint jogalanyt; és vizsgálni kell, hogy a megváltás tárgya tulajdonképen mi? A megváltás tárgya az 1880. évi XXXI. törvényczikk 2. §-a szerint a vasút tulajdonés birtokjoga; tehát csak a dolog, mely a megváltás következtében elválik eddigi tulajdonosától és az államra, mint uj tulajdonosra száll át. Ugyanezt világosan kifejezi a jelen esetben az engedélyokirat 26. §-a is, mely külön kiemeli, hogy az engedélyesek megtartják a tartalékalap és künnlevő aktiv követelések tulajdonát, valamint mindama dolgokat, melyek a vaspályának tartozékát nem képezik. Ebből azután előáll a következtetésnek az az eredménye, hogy az év tiszta jövedelme alatt a megváltott vasútnak, mint dolognak tiszta hozadékát kell érteni, és a tiszta jövedelem megállapításánál nem szabad számitásba venni azokat a kiadásokat, melyek nem a dolog tulajdonából és birtokából erednek, vagyis szorosan véve nem a vasúti üzemből merülnek fel, hanem a tulajdonosnak, a részvénytársaságnak saját életéből. És az 1880. évj XXXI. törvényczikk 2. §-a szóban forgó rendelkezésének ilyen magyarázatát megerősiti az 1888. évi IV. törvényczikk 2. §-a c) pontjának az a rendelkezése, hogy abban az esetben, ha a megváltás az engedélyokmány keltétől számitott 30 év elteltével érvényesíttetik, akkor a megváltási ár nem tőkében, hanem az utolsó hét, illetőleg öt év tiszta jövedelmének átlaga alapján az engedély hátralevő ideje alatt évjáradékban lesz fizetendő. A törvény itt is az év tiszta jövedelmét emliti ép ugy, mint az 1880. évi XXXI. törvénycikk 2. §-a. Már pedig ahhoz kétség nem férhet, hogy ebben az esetben az év tiszta jövedelme alatt a vasútnak mint dolognak tiszta hozadékát kell érteni; mert ebben az esetben a tulajdonos részvénytársaság a vasút megváltása ellenére is tovább él és meg kell kapnia továbbra is a vasutból eredt tiszta bevételének egyenértékét tevő évi szolgáltatást. A törvénynek a megváltási alap meghatározása tekintetében tett teljesen azonos rendelkezéséből pedig feltétlenül következik, hogy a tiszta jövedelem alatt mindkét esetben ugyanazt kell érteni; tehát a tőkésített megváltás esetén is a vasút tiszta hozadékát. (3747/909. K. sz.) (1896. XXVI. t.-cz. 73. §; 1879: XXXI. t.-cz. 178. §.) Az 1879: XXXI. törvényczikknek az erdei termékek szárazon ?aló szállításról szóló fejezetben foglalt 178. §-a alkalmazandó akkor