Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

A m. kir. közigazgatási bíróság közigazgatási osztályának Az a kérdés, hogy a községi és városi alkalmazottakra nézve ». szolgálatképtelenség bekövetkezett-e, valamint általában a nyugdíjazás elrendelése a közigazgatási hatóságnak van fentartva. (Hatásköri bíróság 1909. márcz. 15. Hb. 3/1909. sz.). Hatáskör megállapítása alispán nyugdíjazásának elrendelése miatt indított ügyben. (Hatásköri bíróság 1909. febr. 1. 1908. Hb. 77. sz. a.). A hatásköri bíróság a felmerült vitás kérdés eldöntését a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozónak mondotta a következő okokból: Az 1896: XXYJL. lurvényczikk 45. §-a a törvényhatósági alkalmazottak ellátási ügyét kifejezetten csak annyiban utalja ^. közigazgatási biróság hatáskörébe, amennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottnak van-e egyáltalában ellátásra jogos igénye, vagy hogy ezen a czimen mekkora összeg illeti meg őt, továbbá amennyiben élvezett ellátása felfüggesztetett, vagy megszüntettetek. Az idézett törvényszakasznak ebből a rendelkezéséből önként következik, hogy a fentebbi kérdések előzményéül szolgáló annak az előfeltételnek a megállapítása, vájjon az illető alkalmazottra nézve a szolgálatképtelenség bekövetkezett-e s ekként általában a nyugdíjazás elrendelése is a közigazgatási hatóságnak van fentartva. Hogy a törvényhozó az 1896 : XXVI. törvényczikk megalkotásánál annak a kérdésnek az eldöntését, vájjon beállottak-e a nyugdijbalépés vagy küldés feltételei és időpontja, a közigazgatási hatóságnak kívánta fentartani, az kitűnik az idézett törvényczikk alapjául szolgált törvényjavaslat indokolásából is, ahol (315. lap) annak a czélzatnak és akaratnak, hogy a jelzett kérdés a közigazgatási biróság hatásköréből ki van zárva, félreismerhetlenül kifejezést adott. Való ugyan, hogy a törvény indokolásában foglalt ez a kijelentés az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló rendelkezéssel kapcsolatosan fordul elő, hogy azonban az abban kifejezésre jutott álláspont nemcsak az állami alkalmazottak, hanem a javaslatban, illetve a törvényben előforduló valamennyi nyugdíjazási ügyre s azok közt a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjazási ügyeire is áll és alkalmazandó, az a két ellátás egyenlő természetéből és egyenlő jogalapjából nyilván megállapítható. Az előadottak alapján, minthogy a jelen ügyben egyedül az a kérdés képezi vita és eldöntés tárgyát, hogy dr. J. F. b—i volt alispán nyugdíjazásának feltétele, vagyis a szolgálatképtelenség beállott-e s ennek alapján nyugdíj azasa helyesen történt-e vagy sem? s minthogy a fentebb kifejtettek szerint ennek a kérdésnek elbírálása a közigazgatási hatóságnak van fentartva, ki kellett mondani, hogy a magyar királyi belügyminiszter és a közigaz-