Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

határozatai és minisztertanácsi határozatok 21 gatási bíróság közt felmerült ebben a hatásköri összeütközési asetben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (1896-XXVI. t.-cz. 83. §.; 1885: XI. t.-cz.; 1875: LL t.-cz.) A zsold nélkül tartósan szabadságolt állapotban töltött idő a nyugdíj megszabásánál figyelembe nem jöhet. A panaszló, midőn a polgári állami szolgálatba átlépett, a tényleges katonai szolgálat kötelékében állott és csak tartósan szabadságolva volt. A szolgálat folytonossága szempontjából nem az az irányadó, hogy az illető szolgálatot tényleg teljesitett-e, hanem az, hogy a tényleges szolgálat kötelékében állott-e? mert ugy az 1885. évi XI. törvényczikk a nyugdíjtörvény, mint a katonai egyének ellátásáról szóló 1875. évi Ll. törvényczikk szerint, a tényleges szolgálati kötelék tartama alatt való szabadságolás a szolgálat folytonosságát nem szakit ja meg. Az az idő tehát, amit a panaszló a tényleges katonai szolgálat kötelékének tartama alatt zsold nélkül tartósan szabdságolt állapotban töltött, az 1885. évi XI. törvényczikk 8. és az 1875. évi LI. törvényczikk 8. és 14. §-ai értelmében most a nyugdij megszabásánál nem számitható ugyan be, de nem szakitja meg a zsold mellett teljesitett tényleges katonai szolgálat és a későbbi polgári állami szolgálat közt való folytonosságot. (2427/908. K. sz.) (1896: XXVI. t.-cz. 83. §.; 1885: XI. t.-cz. 9. és 31. §§.) Végkielégítés előtt eltöltött szolgálati idő ujraalkalmaztatás esetén bekövetkező nyugdíjazásnál beszámítandó. Az 1885. évi XI. törvényczikk 9. §-a a végkielégítést külön nem sorolja fel azon eshetőségek közt, melyek a szolgálati idő folytonosságának számításánál feélbeszakitásnak nem tekintendő. Azonban az kétségtelen, hogy a végkielégítés,, melynek a 10 évi (Szolgálatot még be nem töltött állami alkalmazottaknál, az 1885. évi XI. törvényczikk 20. §-ának a. b. d. pontjaiban foglalt rendelkezések szerint akkor van helye,, ha az illető állami alkalmazott testi vagy lelki fogyatkozás miatt hivatalos kötelességének teljesítésére véglegesen, vagy legalább tartósan képtelenné válik, vagy ha 65 évet betöltötte, vagy ha hivatalok és állomások szervezése, illetve azok megszüntetése következtében, vagy végül ellene hozott fegyelmi Ítélet folytán, megfelelő állomásra el nem helyezhető, az ellátás természetével és jellegével bír, a logikai törvénymagyarázat szabályainak figyelembe vétele mellett tehát nyilvánvaló, hogy a törvényhozó akarata az „időközben történt nyugalmazás" kitételébe foglalta az ellátásnak azt a faját is, melyet a törvény végkielégítésnek nevez. Az előbbi jogforrások és joggyakorlat kétségtelenül azon az állásponton állottak, hogy ha a végkielégitett egyén újra alkal-