Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

határozatai ÓS minisztertanácsi határozatok 19 fűzött korlátozást, mig a régi szabályok 55. §-a az özvegyi nyugdíjból kizárta azon özvegyeket, kiknek a saját vagyonukból húzott jövedelmük meghaladta az igényelhetett nyugdijat és ez a korlátozás az ujabb özvegységre jutás esetére is fennállott. Ezekből következik egyfelől, hogy az 1885. évi XI. törvényczikk életbelépte előtt, a fentebb emiitett egy kivételtől eltekintve, az özvegyek kettős nyugdijat általában nem kaphattak, másfelöl, hogy kettős özvegyi nyugdij az 1885. évi XI. törvényczikk alapján sem igényelhető, a fentieken kivül még azért sem, mert ezen törvény 52. §-ában, midőn az újra férjhez ment özvegynek választást enged az özvegyi nyugdij megváltása, vagy annak ujabb özvegység esetére való fentartása közt, a törvényhozónak azon alapgondolata nyilatkozik meg, hogy a már nyugdijigényt szerzett özvegyet minden eshetőséggel szemben biztosítsa, vagyis, hogy midőn az özvegynek második férje után ellátásra nincs igénye, az első férje után szerzett igénye feléledhessen. Azt, hogy a törvényhozás ennél messzebb kivánt volna menni és a nyugdíjigényét második özvegysége idejére fentartó özvegyet feltétlenül és eltekintve attól, szerzett-e második férje után is esetleg nyugdijigényt, a már előbb szerzett nyugdíjban kívánta volna részesíteni, semmi sem indokolja, sőt feltehető, hogy ha a törvényhozás ezt a kérdést az addigi szabályoktól eltérőleg kívánta volna szabályozni, ennek vagy a törvényben, vagy legalább az indokolásban félreérthetlenül kifejezést adott volna. (2442/909. K. sz.) (1896: XXVI. t.-cz. 45. §.) Az a vitás kérdés, hogy valamely tisztviselő szolgálatképtelenné vált-e s ez alapon nyugdíjazása elrendelhető volt-e vagy sem, a kőiigazgatási bíróság hatáskörébe nem tartozik. Az 1896. évi XXVI. törvényczikk 45. §-a a törvényhatósági alkalmazottak ellátása ügyét kifejezetten csak annyiban utalja a közigazgatási bíróság hatáskörébe, amennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottnak van-e egyáltalában ellátásra jogos igénye, vagy hogy ezen a czimen mekkora összeg illeti meg őt, továbbá amennyiben élvezett ellátása megszüntettetett. Az idézett törvényszakasznak ebből a rendelkezéséből következik, hogy a fentebbi kérdések előzményéül szolgáló annak az előfeltételnek a megállapítása, vájjon az illető alkalmazottra nézve a szolgálati képtelenség bekövetkezett-e, a közigazgatási hatóságnak van fentartva. Az a vitás kérdés tehát, hogy panaszló nyugdíjazása elrendelhető volt-e vagy sem, a magyar királyi közigazgatási bíróság hatásköréhez nem tartozván, a magyar királyi belügyminiszternek ebben a kérdésben hozott, idézett határozata ellen irányuló panaszt bírói hatáskör hiányában érdemi tárgyalás nélkül vissza kellett utasítani. (4717/908. K. sz.) 2*