Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

A ín. kii. közigazgatási bíróság közigazgatási osztályának hatóság: és nem a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. (Hatásköri bíróság 1908. évi 77. sz.). (1896: XXVI. t.-cz. 45. §; 1885: XI. t.-cz. 52. §; 1907: LIX. t.-cz. 4. §.. Oly esetekben, midőn az ujabb alkalmaztatás után járó nyugdíj magasabb az előbb élvezett nyugdíjnál, azt az újból alkalmazó hatóság tartozik fizetni. Az 1885. évi XI. törvényczikk 52. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az újra férjhez ment özvegynek ellátása megszüntf'ttetik, de jogában áll ellátását vagy az elözö 51. §. értelmében megváltani, vagy azt ujabb özvegység esetére fentartani. Arról azonban, hogy mily elbánásban részesítendő az az özvegy, ki nyugdíjigényének fentartása mellett másodszor is nyugdijképes egyénhez megy nőül és újból özvegységre jutván, második férje után is megszerezte a nyugdíjjogosultságot, ez a törvény sem intézkedik. A kérdés elbírásánál tehát vizsgálandók azok a szabályok, melyek a nyugdíjigények megállapításánál ugy régebben írányadókul szolgáltak, mint ujabban alapul veendők. Az 1885. évi XI. t.-czikk életbelépte előtt érvényben volt nyugdijszabályok gyűjteményének 104. §-a kimondotta,, hogy az özvegyek, kiknek férjeik több szolgálati alkalmazásban állottak és mindegyikben nyugdíjjogosultságot szereztek, több nyugdijat egy időben csak az esetben húzhatnak, ha a nyugdijak összesen az évi 333 forint 20 krajczár legmagasabb szabályszerű özvegyi nyugdijat, vagy azt a járandóságot meg nem haladják, amely őket az elhunyt férjük által betöltött különböző állások egyike után is már magasabb összegben megilletné. Ez alól kivételt csak a birodalmi udvari kancellária egykori alkalmazottainak özvegyei és árvái javára engedett meg a szabályzat, kik esetleg kettős nyugdijban is részesülhettek. Még világosabb rendelkezést tartalmaz továbbá e kérdésben a régi nyuglijszabályok gyűjteményének 47. §-a, mely a c. pontban a már egy izben özvegyi nyugdijat élvezett és második férjük után is nyugdíjjogosultságot szerzett özvegyeknek a magasabb nyugdíjra való igényét megállapítja. Az 1885. évi XI. törvényczikk 51. és 52. §-ainál a törvény indokolása azt a megjegyzést teszi, hogy ezen szakaszon az addig is érvényben levő szabályok értelmében szabályozzák az özvegyi nyugdíj megváltásának eseteit s tekintettel arra, hogy a megváltás megfelelőleg korlátozva van, másrészt, hogy nem lenne méltányos a megváltást általában megtagadni, vagy pedig férjhezmenetel esetén a nyugdíj jogának fentartását megvonni, változtatást néni igényelnek. A régi nyugdijszabályoknak az özvegyi nyugdíj megváltására és fentartásra vonatkozó 107. §-a lényegileg megegyezik az 1885. évi XI. törvényczikk 51. és 52. §-aiban foglalt rendelkezésekkel. A törvény 52. §-a a nyugdíjigénynek ujabb özvegység esetére való fentartását illetőleg annyival kedvezőbb a régi szabálynál, hogy nem ismeri a vagyoni helyzethez