Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

A m. kir. közigazgatási bíróság közigazgatási osztályának árváknak a pénztárból nyert ellátásuk, vagy részeltetésük jogalapja olyan-e, hogy az alkalmazottnak tartozása a jog általános szabályai szerint terheli az özvegy és árvák ellátását vagy részeltetését? Mind a két tekintetből a kérdést tagadóan kellett eldönteni. A népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875. évi XXXII. s az ezt módosító 1891. évi XLIII. törvényczikknek nincs oly rendelkezése, mely a szóban forgó felelősséget kifejezetten megállapítaná. Sőt olyan rendelkezés sincs, mely az alkalmazottat terhelő nyugdíj- és gyámpénztári járulékok befizetését a hátrahagyott házastárs és árvák ellátásának vagy részeltetésének feltételéül állítaná. Az özvegy és az árvák jcga tehát függetlenül áll a járulékok befizetésének megtörténtétől. A hasonló jogviszonyt szabályozó 1885. évi XI. törvényczikk 60. §-a pedig akkép rendelkezik, hogy az állami követelések az özvegyi nyugdíjra, az árvák nevelési járulékára, valamint a végkielégítésekre nem érvényesíthetők. A kötelezettség átszállását megállapító kifejezett törvényes intézkedés tehát nincs sem a tanítókat (óvókat, nevelőket) illetően rendelkező törvényekben, sem a joghasonlatosság elvénél fogva tekintetbe jöhető 1885. évi XI. törvényczikkben. Az özvegy és árvák ellátásának, vagy részeltetésének jogalapja pedig nem olyan, hogy a kérdés alatt álló felelősség a jog általános szabályaiból következnék, mert a tartozással terhelt jogalany maga az alkalmazott, az ellátáshoz, vagy részeltetéshez való jog alanya pedig az özvegy és az árvák; ezeket tehát, a jog általános szabályai szerint, a tartozás csak abban az esetben terhelheti, ha joguk alapja a tartozással terhelt jogalany után való jogutódlás volna. A nyugdijintézeti ellátás, vagy részltetés azonban jogutódlásként nem minősül, mert az özvegynek és árváknak éhez való joga nem az elhalt házastársról, szülőről száll át rájuk, hanem a törvény közvetlenül nekik biztosítja ezt a jogot, és itt közömbös az, hogy a jog a házastárs, a szülő szolgálata következtében keletkezik, mert pusztán az, hogy a szolgálat mint jogot alkotó tény a házastárstól, a szülőtől ered, az ő halálával keletkező, tehát eddig nem is volt és közvetlenül az özvegynek ós árváknak biztosított jogot az elhalt után öröklött joggá nem teszi, s a nyugdijintézeti ellátás vagy részeltetés nem alakul az elhalt után való örökséggé, melyet, a jog általános szabályai szerint, az örökhagyó tartozása terhel. í- i - i í\d Kelt Budapesten, a magyar királyi közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1909. évi február hó 10. napján tartott osztályülésében. Hitelesíttetett a magyar királyi közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1909. évi márczius hó 10. napján tartott osztályülésében.