Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

minisztertanácsi határozatok 16 az 1901: XXI. törvényczikk értelmében lekötötteknék tekintendők és a vármegyei költségvetésekbe a dologi kiadások fedezésére tovább is beállitandók. III. A gyámpénztári tartalékalapnak az állatorvosok illetményéhez való hozzájárulása a későbben alkotott 1901: XXI. törvényczikk 4. §-a rendelkezésével kapcsolatba nem hozható s ennek következtében az a vármegye közigazgatási kiadásaira lekötöttnek nem tekinthető, hanem ezen hozzájárulási összegre vonatkozólag az 1900: XVII. törvényczikk hatályba lépte után a vármegye az 1877: XX. törvényczikk 298. §-án alapuló" rendelkezési jogát visszanyerte, az 1901: XXI. törvényczikk életbelépte után pedig, amennyiben ez a jövedelem a gyámpénztári mérlegben mint a tartalékalap jövedelmének feleslege szert/ pel, az 5. §. azon rendelkezése alá esik, mely a tartalékalap jövedelmének le nem kötött részét a gyermekvédelmi czélokra rendeli fordítani. (1262/1909. K. szám). A közigazgatási bizottságnak nem áll jogában valamely cselekményt kihágásnak minősíteni. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1908. évi október hó 19-én 66.469. sz. a. hozott elvi határozata). Illetmény- és nyugdíj-ügyekben. A m. kir. közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának 17- számú döntvénye. A népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanítói s nevelői nyugdíj- és gyámpénztára irányában a tanítót (óvót, nevelőt) terhelő járulék nem érvényesíthető az özvegyet és árvákat megillető nyugdíj- és gyámpénztári ellátás vagy részeltetés ellen. Indokok: A népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitói s nevelői nyugdij- és gyámpénztárának egyik jövedelmét teszik ama járulékok, amelyeket az 1875. évi XXXII. törvényczikk 28. és 29. §-ai illetve e törvény módositásáról szóló 1891. évi XLIIL törvényczikk 11. §-a értelmében, a tanitó (óvó, nevelő) egyszersmindenkorra valamint egész szolgálata tartama alatt évenként fizetni köteles. E járulékok, miként az 1891. évi XLIIL törvényczikk 12. §-a kifejezi, a tanitók (óvó, nevelő) közvetlen terhét képezik s azokat javadalmukból kell levonni. Annak a kérdésnek megoldásánál tehát, hogy ekkép magát az alkalmazottat terhelő fizetési kötelezettség érvényesithető-e az özvegy és árvák nyugdij- és gyámpénztári ellátása, vagy részeltetése ellen? a jogforrásokat két irányban kell vizsgálni. Egyik az, hogy van-e olyan törvényes intézkedés, mely az özvegynek vagy árváknak az alkalmazott eme tartozásáért való felelősségét kifejezetten megállapítja. A másik pedig az, hogy az özvegynek és