Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

136 Családjog Minden egyes esetben a fenforgó viszonyok és körülmények mérlegelése mellett a biróság belátása szerint állapítja meg azt, hogy mely életkorban tartja a gyermeket keresetképesnek. — A természetes atya törvénytelen gyermekének eltartásáról 15., illetve 16. életévéig köteles gondoskodni, de már a tartási perben követelheti, hogy a gyermek 12. évének betöltése után teljes tartási kötelezettsége csak a szükséges segélyezés mérvére korlátoltassék, amennyiben a gyermek keresethez jut; sőt a tartási per befejezése után is külön perrel jogosult a tartásdíj megszorítását követelni, ha arra alapos ok fenforog, p. o., ha a tartásra jogosult utóbb öröklés, ajándékozás vagy egyéb módon oly vagyonhoz jut, melyből szükségleteit fedezheti. A budapesti kir. tábla felülvizsgálati tanácsa: A felebbezési biróság a tartás időtartamára vonatkozó döntését az elsőbiróság ítéletéből átvett arra az indokra alapítja, hogy a természetes anya törvénytelen gyermekének tartásáról csak addig köteles gondoskodni, amig annak keresetképessége bekövetkezik, joggyakorlatunk szerint pedig a fiúgyermek 12 éves életkorának betöltésekor már keresetképesnek tekintik. Téves azonban az indokolásnak az a része, hogy joggyakorlatunk szerint a törvénytelen fiúgyermek 12. életévének betöltésekor már keresetképesnek tekintetik, mert a joggyakorlatban elfogadott ily szabály nincs; ellenkezően, fennálló joggyakorlatunk szerint minden egyes esetben a fenforgó viszonyok és körülmények mérlegelése mellett a biróság belátása szerint állapítja meg azt, hogy mily életkorban tartja a gyermeket keresetképesnek. Akkor azonban, midőn nincs jogszabály, amely a törvénytelen gyermeknek meghatározott életkorára korlátozná a tartási kötelezettséget, s midőn a biróság minden egyes esetben belátás;? szerint dönt ebben a kérdésben, nem hagyhatók figyelmen kivi'ü azok a törvényeink, melyek a gyermekek érdekében, nevezetesen: azok védelme, ápolása, nevelése, tartása tárgyában foglalnak magukban intézkedéseket. Amennyiben ugyanis egyes törvényeink intézkedéséből megállapítható, hogy a törvényhozó bizonyos kort akár általában, akár az egyes társadalmi osztályok szerint olyannak tekint, amelynek betöltéséig a gyermek gondozásra és tartásra vagy segélyezésre szorul, a jogszabályok helyes alkalmazása mellett ezt a kort, mint olyant, ameddig a gyermek részére tartás, illetve segélyezés jár, irányadóul kell elfogadni abban az esetben is, mikor a természetes atyát a törvénytelen gyermek irányában terhelő tartási kötelezettség megállapítása függ kérdésben s a tartás időtartamát illetően a biróság szabad mérlegelése helyesen csak arra vonatkozhatik, hogy ennek az életkornak betöltésével a fenforgó viszonyokhoz képest a gyermek kersetképessége csakugyan már bekövetkezik-e. Vizsgálni kell tehát, hogy a tételes törvényeinkben megnyilatkozó törvényhozói akarathoz képest melyik az a legkisebb