Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

Eltartás kötelezettsége 137 életkor, ameddig a gyermek feltétlenül tartásra vagy legalább se£plyGzési*G szorul Már az ipartörvény (1884: XVII. t.-cz.) 60. §-a rendeli, hogy gyermekek, kik életük 12. évét még be nem töltötték — az iparhatóság engedelmének kivételével — tanonczokul fel nem vehetők, a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról ujabban alkotott 1907: XLV. törvényczikk 3. §-a szerint pedig 12 éven aluli kiskorút gazdasági cselédnek szegődtetni tilos. Az tehát, hogy a gyermek 12 éves kora előtt saját tartásáról gondoskodhassék, kizárják a most idézett törvények. De lényegesebb ezeknél a fenforgó kérdés szempontjából a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901: XXI. t.-cz., amelynek 1. §-a olykép rendelkezik, hogy az ott meghatározott állapotban lévő gyermekek 15 éves korukig a gyermekmenhely kötelékében maradnak; a törvénynek ebben az intézkedésében már nyilvánvalóan kifejezésre jut a törvényhozónak az a meggyőződése, , hogy még a legszegényebb társadalmi osztályból kikerült gyermekek is 15 éves korukig segélyezésre szorulnak, s az eme meggyőződésnek megfelelő törvényhozó akarat abban megvalósulást nyer. Még tovább megy az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907: XIX. törvényczikk 72. §-a, amely, ha az alkalmazott baleset folytán életét vesztette, a hátrahagyott gyermekeknek — törvényes vagy törvénytelen származásukra való tekintet nélkül 16. életévük betöltéséig járadékot biztosit. A jogszabályok helyes alkalmazása arra vezet, hogy a természetes atyát törvénytelen gyermekével szemben terhelő tartási kötelezettség sem szűnhet meg előbb, mint amely korig törvényeink a gyermekeket tartásra szorulóknak nyilvánitják; ennélfogva a gyermekeknek 15., illetve 16. életéve az a legkisebb kor, ameddig a természetes atya törvénytelen gyermekének eltartásáról gondoskodni tartozik, megilletvén a tartás iránt perelt természetes atyát az a jog, amennyiben a fenforgó körülményekhez képest a gyermek 12. életévének betöltése után már bizonyos keresethez juthat, ezt a körülményt már a tartási perben érvényesíthesse abból a czélból, hogy az ő szolgáltatási kötelezettsége a gyermek 12. életévén tul a teljes tartás helyett már csak a szükségesnek mutatkozó segélyezés mérvére korlátoztassék, amint különben a tartási per befejezése után is külön perrel jogosult a tartásdij megszorítását követelni, ha arra alapos ok fenforog, p. o., ha a tartávsra jogosult utóbb öröklés, ajándékozás vagy egyéb módon oly vagyonhoz jut. amelyből szükségleteit fedezheti. (Budapesti kir. tábla 1909 január 23. G. 619/1908. sz. a.) Hasonló kijelentéseket tartalmaz a bpesti kir. Ítélőtábla 1909 május 15. G. 28. sz. határozata. Nincs jogszabály arra, hogy a törvénytelen gyermek mely korban keresetképes. C. 268/904. (Gl. XI. 328. 1.) Hogy valamely gyermek mily időpontban válik keresetképessé, a S. E. 197, Sra szerint jogszabály megsértésének hiányában a felülvizsgálat köréből