Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

122 Családjog fogva, amely őt feleségéhez fűzi, ő is rendszerint a család legbensőbb körébe tartozik és a feleség szülői őt is rendesen gyermekükkel egyenlő szeretettel és gondoskodással iparkodnak körülvenni. Igen érthető tehát, hogy a felperesnek nagyon rosszul esett az az ellenszenv, amelylyel az alperes, a megállapított tényállás szerint az ő első házasságából származott vejével szemben viselkedett. Azon sem lehet megütközni, hogy a felperest fölötte bántotta, hogy az ő leányának férjét az alperes nemcsak nem akarta megtűrni a vacsoránál azon a napon, amikor közel nyolc havi távollét után Budapestre visszaérkezett, hanem rendőri beavatkozás fenyegetésével utasitotta ki lakásából. A legbensőbb családi életnek efféle mozzanatait ép oly kevéssé lehet és szabad egyesegyedül a szigorú jog szempontjából megítélni, mint szülőnek gyermeke iránt táplált érzelmeit és nyilvánvaló, hogy a hitvestárs szeretetének és gyöngédségének a másik házastárs ez érzelmeivel szemben sokkal inkább elnézőnek kell lennie, semhogy azokat a családfő vélt vagy valóságos jogára való hivatkozással kiméletlenül megsértse. Mert habár az általánosan elfogadott jogelvekkel megegyező joggyakorlatunk szerint a férjet szokás a ház fejének tekinteni, akit a család körében felmerülő vitákban a döntő szó illeti meg: a férjnek ezt a jogát lehetetlen olybá értelmezni, hogy az feleségének gyermekei és ezek legközelebbi hozzátartozói irányában táplált érzelmeinek befolyásolására is kiterjed és hogy a feleség köteles legyen anyai szeretetét a férje kedvéért korlátozni. Az érzelemnek ebben a világában senkit sem illethet meg döntő szó, csak az illető érző embert magát és ezért az a biró Ítélkezésének sem lehet tárgya. Itt csakis a kölcsönös szeretet és a belátás lehet az irányadó. De bármennyire bánthatta is a felperest az alperesnek az ő vejével szemben a szóban forgó alkalommal tanúsított magatartása, az egymagában még sem fogadható el okul a házasélet megszakítására annál kevésbbé, mert a felperesnek is módjában lett volna gyöngédséggel és tapintatossággal kikerülni mindent, ami komoly ok hiján azokat csak szíthatja. Ezt azonban a felperes a megállapított tényállás szerint, tenni elmulasztotta s igy nem volt joga a házassági életközösség megszüntetésére és arra, hogy férjétől házon kivül követelje törvényes tartásának készpénzbeli egyenértékét, annál kevésbbé, mert a megállapított tényállás szerint, az alperes feleségét a közös lakásba visszahívta, a felperes pedig — ugyanazon tényállás szerint — semmiféle olyan inditó okot nem hozott föl, amely őt jogosan gátolta volna abban, hogy ennek a visszahívásnak megfeleljen. Nem változtat ezen a jogi állásponton a felperes felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabály megsértését állitó panasz alakjában felhozott az a körülmény sem, hogy a peres felek közt folyó bontóperben az elsöbiróság az ágytól és asztaltól különélést a felperes kérelmére elrendelte, amely különélés ideje alatt a házasfelek, a H. T. 101. §-a értelmében, nincsenek együttélésre kö-