Grecsák Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Grill-féle döntvénytár 13. 1906 (Budapest, 1908)

Btk. 303., 215. §. 63 C.: Vádlottak nemcsak egyforintos értékpénzt, hanem azonkívül külön elhatározással és külön módon ötkoronás váltópénzt, tehát kétféle különböző hamisítványt készítettek, minélfogva cselekményük a Btk. 203. §. 1. pontja és a Btk. 204. §. első bekezdése szerint minősülő és büntetendő pénzhamisítás bűntettének, valamint az azzal anyagi halmazatban levő, a Btk. 203. §. I. pontja és a Btk. 204. §; második bekezdése szerint minősülő és büntetendő pénzhamisitás vétségének ismérveit teljesen kimeríti. (1.906 október 4. 8865. sz.) === Hasonlóan határozott a Curia 1906 június 19-én 6332. sz. a. De legjobban ki van fejezve a Curiának ezen álláspontja a 30Ó0/1899. sz. április 12-én kelt határozatban, a hol ki van emelve, hogy sem a vétség a bűntettnek, sem megfordítva, nem lehet folytatása, bármily rokontermészetű legyen is a bűncselekmény és éppen a pénzhamisításnál egy bűntettről már azért sem lehet szó, mert ugy a bűntett, mint a vétség elkövetéséhez külön akarati elhatározás és külön tevékenységgel gyártott eszközök (öntő minták) szükségesek, egyedül a czélnak egysége által tehát nem válhatott egységessé és folytatólagossá a cselekmény. (Grill Dt. VIII. 520. sz.) Ellenkező és a fenti táblai határozatban kifejezett állásponttal megegyező a kir. Curiának 1905 okt. 27-én 8334. sz. a. hozott határozata, a melyben ki van mondva, hogy: kétnemű váltópénz (1 koronás és 20 fdléres) utánzása, tekintet nélkül arra, hogy az egy vagy több akarat elhatározásának volt eredménye, a Btk. 203. §. 1. pontjának fogalom-meghatározása s a 204. §. 2. bekezdésének rendelkezése által összefoglalt egy büntetendő cselekmény s ekként bűnhalmazat fenforgása nem állapitható meg. (Grill Döntv. Folyóirat 905. é. 816. sz.) Btk. 215. §; Az alsófoku birópág által hamisnak mondott tanúvallomás helyett e vallomás nem hamis voltának megállapítása a C. által. 112. C.: A Bp. 426. §-ának itt fenforgó 4. p. esetében a 437. §-ának 1. bekezdése szerint a C. köteles határozatát a T. által valóknak elfogadott tényekre alapítani. Nincs azonban korlát arra nézve, hogy a C. a tényekből jogi felfogásának megfelelő helyes következtetést vonva, a fenforgó esetben nem hamisnak állapítsa meg azt a vallomást, mely az alsóbiróságok jogi felfogása szerint hamis. A T. által valóknak elfogadott tények ezek: V. János mint volt községi biró 1899. évben G. Bálinttal, az úrbéresek elnökével K. község részéről ki lett küldve Budapestre egy, a községet érdeklő ügy elintézése czéljából. Az indulás napján V. János vádlott G. Bálinttól 80 K. készpénzt vett fel azon kötelezettség mellett, hogy ezt az összeget a község lakosaitól be fogja hajtani s G. Bálintnak vissza fogja fizetni. Miután G. Bálint a pénzt többszöri sürgetés daczára vádlottól visszakapni nem tudta, beperelte vádlottat, a ki a járásbíróság előtt lefolytatott sommás perben esküvel megerősített vallomást tett, melynek következtében pernyertes lett, mert azt a vallomást tette, hogy G. Bálinttól a budapesti utazások költségeinek fedezésére semminemű pénzösszeget nem vett fel.