Grecsák Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Grill-féle döntvénytár 13. 1906 (Budapest, 1908)

140 St. 33- ft. Időszaki lapnak biztosíték nélkül egyhuzamban történő többszöri megjelenése nem halmazat. 284. C.: A cselekmény tévesen minősíttetett, amennyiben a lap két sz.-ban megjelent közlések két cselekménynek minősíttettek. A kir. Curia állandó gyakorlatához képest a törvénynek ,,kiad" kifejezése magában foglalja az időszaki lapnak egyhuzamban történő többszöri megjelenését is. Midőn tehát az alsóbiróságok cselekményegység helyett a cselekmények többségét állapították meg, a vádbeli tettet tévesen minősítették. (1905. okt. 12. — 8749. sz.) St. 33- §• Szerzőtársak, akik a sajtóközleményt megíratták és közzététették. 285. C: A valónak elfogadott tények mellett, a vádlottak cselekménye a rágalmazás tényálladékát kimeríti. Kétségtelen ugyan, hogy mindkét alsóbiróság ítélete némileg hiányos a tekintetben, hogy nem jelölték meg azt, hogy az elitélt vádlottak milyen minőségben (szerző, kiadó stb.) vonattak felelősségre, mindazonáltal ez a körülmény a Bp. 384. §. io. pontjában körülirt semmiségi okot nem képez, mert abból a ténymegállapításból, hogy az elitélt vádlottak a sajtóközlemény közzétételét megszavazták, a vádbavett czikkct tényleg közzé is tették, nem lehet vitás, hogy vádlottak, mint az 1848 : XVIII. t.-cz. 13. és 33. §-ai értelmében való szerzőtársak mondattak ki bűnösöknek. (1905. szept. 5. — 7801. sz.) Az időszaki lap bejelentett szerkesztője a lapban megjelent sajtóközlésért akkor is felelős, ha tényleg már nem ő szerkeszti a lapot s ha a bejelentés visszavonásának elmulasztása az ő akarata ellenére történt. 286. C.: A törvény nem a tényleges szerkesztőt, hanem azon személyt terheli a felelősséggel, a ki a sajtótörvény 30. §-ának 1, pontjához képest a sajtóhatóságnál szerkesztőül van bejelentve, hogy pedig a bejelentett szerkesztő ő volt, vádlott kétségbe nem vonta, sőt kifejezetten beismerte. Ezzel szemben nem lehet, miként a védelem teszi, a Btk. 82. §-ára, vagyis arra hivatkozni, hogy a szerkesztőnek a bevádolt czikkek közléséről tudomása nem volt. A tudomás hiányára a vádlott csak akkor hivatkozhatnék, ha a hatósági bejelentés történt volna tudta nélkül; a mit nem is állított. Nem szüntetné meg továbbá felelősségét az sem, ha bebizonyította volna, hogy a tanukat a bejelentés visszavonásával megbízta; mert a netáni visszavonást ő maga tartozott volna eszközölni és harmadik személyek ténykedése vagy mulasztása az felelősségén mit sem változtat. (1905. nov. 30. 10252. sz.)