Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

6lO Végreh. készpénzbeli követelések behajtására. 80., 92—100. §§. kalmával nem találtatott. Minthogy pedig az alperesi csődtömeggondnok ugy arról, hogy a szóban forgó betéti könyvecske felperes nevére van kiállítva, valamint arról is, hogy a felperes birtokában van, a felszámolási tárgyalás alkalmával kétségtelen tudomása volt, az a körülmény pedig, hogy alperesi csődtömeggondnok a foglalásnak a betéti könyvecskére való föl nem jegyzéséről is tudomással birt, bizonyítottnak tekintendő annak következtében, hogy a csődtömeggondnok nem vonta kétségbe felperesnek azt az állítását, miszerint a foglalás, illetve a letiltás nem a fent idézett törvényszakasz rendelkezéseinek megfelelően foganatosíttatott és igy a felperessel, mint a kereseti követelés alapjául szolgáló betétkönyvecske birtokosával szemben nem bir: ki kellett mondani, hogy a felperes a betéti könyvecskén alapuló és már jogerősen kifizetni rendelt követelését a foglalásra és a bírói letétre való tekintet nélkül az alperes csődtömeg ellenében jogosan érvényesítheti. Ezek alapján tehát mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és alperes csődtömeget a kereseti tőkének és annak 5 százalékos kamatainak megfizetésére kötelezni kellett. (Curia 1905 október 17. 619. sz. a.) 92—100. §§. 1606. A végrehajtási eljárás folyamán indított igényperben a peres tárgy értékének megállapításában az alperesként perben álló hitelező követelésének összege, a foglalásig lejárt kamat, a per- és végrehajtási költséget is hozzászámítva, az irányadó, ha pedig a zálog értéke kisebb, ez a kisebb érték. (Curia 1905 deczember 22. I. G. 729/1905. sz. a.) 1607. Igényperben uj tanú a felebbezési eljárásban kihallgatható. A k i r. Curia: Nincs megállható alapja az alperes annak a panaszának, hogy a felebbezési bíróság T. Lajos felperesi tanú kihallgatása körül eljárási szabályt sértett volna meg; mert kétséget nem szenved ugyan, hogy a S. E. 229. §-ának 2. bekezdése szerint azok a rendelkezések, melyeket a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő perekre nézve az 1881. évi EX. t.-cz. különösen felállít, továbbra is érvényben maradnak és igy a most idézett törvényezikknek a tanubizonyitás korlátozására és a tárgyalás elhalasztására vonatkozó 95.. illetve 97. §§-ai a jelen igényperben irányadók; tekintettel azonban arra, hogy a felébb, bíróság a felhívott törvényszakaszok különleges intézkedése mellett is a E. S. 152. §-a értelmében költeles volt az vet újból tárgyalni és jogosítva valt a 156. §. értelmében a tanubizonyitást belátása szerint kiegészíteni, a felebbezési bíróság nem sértett eljárási jogszabályt azzal, hogy a megtartott tárgyalás után a bizonyítás felvétele, jelesül a felperes eskü alatti kihallgatására, azzal tűzött határnapot, hogy felperesnek a más bíróság területén lakó T. Eajos tanút előállítani jogában áll s hogy ezt a tanút ki is hallgatta, a bizonyítás felvételére határnap kitűzése pedig nem esik