Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

Sió Polgári perrendtartás. róság azt, hogy az eskü hasonló fokú más bíróság előtt letétethessék. A törvény ezen rendelkezése mellett tehát az a körülmény; hogy alperes a részére megítélt esküt nem a saját személyes bírósága előtt tette le s illetve az eskü letételére jelentkező kérvényhez olyan kérelmet nem terjesztett elő, hogy neki az eskü letétele a saját személyes bírósága előtt engedtessék meg, nem szolgálhat okul arra, hogy részére az eskü letétele végett a perbírósághoz történt utazásából felmerült költségei meg ne állapíttassanak, miért is az elsőbirósági végzésnek felfolyamodással megtámadott része megváltoztatandó és felperes, mint pervesztes fél az alperes részére fentebb megállapított utazási és élelmezési költségek, valamint a sikeres felfolyamodás költségeiben marasztalandó volt. A kir. Curia: A felfolyamodás visszautasittatik stb. (1905 augusztus 29. 1513.) 244. §. 1301. A jogutódnak nem ítélhető olyan eskü, hogy a jogelődnek bizonyos ténykörülményekről nem volt tudomása. A kir. Curia: A prtts 225. §-ban foglalt jogszabály szerint a jogutód csak olyan eskünek a letételére bocsátható, a melylyel megerősítendő ténykörülményekről saját közvetlen tapasztalatán alapuló tudomása lehet. Áll ez a jogszabály s prtts 244. §-ában előforuló abban az esetben is, midőn azon fél, a kinek az eskü jogérvényesen odaitéltetett, meghalt és helyette valamely jogutód kívánja letenni az esküt. Az 5873/1897. számú elsőbirói ítéletben azonban néhai K. J.nak, K. B. apjának nem valamely ténykörülmény létezésének, hanem létezésének nem tudása, tehát mások érdekei alá nem eső körülmény bizonyítására ítéltetett oda az eskü, a melyről csak magának K. J.-nak és nem egy harmadiknak is lehet tudomása. Fia tehát arról, hogy apja az esküben foglalt ténykörülményről mit sem tudott, mint a saját érzéki tapasztalatán kivül eső körülményre olyan esküt, a milyenre őt az elsőbiróság bocsátotta, nem is tehet. Annak az eskünek letételére pedig, a melynek a letételét K. B.-nak a másodbiróság engedte meg, ő azért nem bocsátható, mert a perben nem az képezte az esküvel eldöntendő ténykörülményt, hogy K. B.-nak mi a legjobb tudomása arról, hogy K. J.-nak a neki odaítélt eskü szövegében jelzett időben és az ugyanott jelzett ténykörülményekről nem volt tudomása. (1904 szeptember 21. 6146/904.) ítéletek. 248. §. 1302. Minthogy a jogügylet absolut érvénytelensége több, mint a viszonylagos hatálytalanság a csődhitelezőkkel szemben, és több a tulajdonjog törlése, mint annak tűrése, hogy az alperes nevén álló ingatlan a csődtömeg javára értékesíttessék, és hogy ez a körülmény a telekjegyzőkönyvben feljegyeztessék: nem terjeszkedett a bíróság