Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

A vasutak kártérítési kötelezettsége. 485 alkalmazottak utazással nem járó foglalkozás kikötése által bármikor minden kárpótlás nélkül megfoszthatok. A kártérítés alapjául tehát csakis a felperes által e részben felhozott helyes indokok szerint havi 55 koronában állapítandó meg s igy a fentebb előadottak alapján a felperes részére ez az összeg havi járadék czimén egész összegében megítélendő. (Curia 1905 november 30. 4062.) 1.211. A vasút által fizetendő kártérítés összegének megállapításánál a kárösszeg az elhunyt összes jövedelmeire való tekintettel akként állapítandó meg, hogy azzal az elhunyt családja lehetőleg abba a helyzetbe hozassék, a melyben lett volna akkor, ha a kereső családfő életben marad. A kárösszeg nagyságának beszámításánál figyelembe veendő a kilométerpénz is abból az okból, mert a kilométerpénz is az elhunyt keresményének egy részét képezte. A k i r. Curia: Az alperes kártérítési kötelezettségét és az életjáradék fizetésének tartamát, illetően a másodbiróság ítélete vonatkozóan felhívott indokok alapján, a kilométerpénz számításba vételét illetően pedig egyedül árra alapított indokolása alapján hagyatott helyben, hogy az a néhai B. J. keresményének egy részét képezte, az azok részére járó kárösszeg pedig, a kiknek eltartására a néhai B. J. a törvénynél fogva kötelezve volt, a most nevezettnek összes jövedelmére való tekintettel akként állapítandó meg, hogy azzal az elhalt családja lehetőleg abba a helyzetbe hozassék, a melyben lett volna akkor, ha a kereső családfő életben marad. (1905 január 26. 3515/1904.) 1212. A baleset folytán nyugdíjazott állami hivatalnok a javára megitélt járadék felemelését az 1874: XVIII. t.-cz. 5. §-ára való hivatkozással nem kérheti azon az alapon, hogy az állami alkalmazottak az 1904:1. t.-cz. rendelkezései következtében az eddiginél magasabb illetményben részesülnek s ez az előny reá, ki baleset folytán nyugdijáztatott, nem terjed ki. Akir. Curia: A másodbiróság ítéletét az 1874: XVIII. t.-cz. 5. §-ára alapított indokából és azért kellett helybenhagyni, mert a kártalanítási jog és kötelezettség mérve a most idézett törvényszakasz helyes magyarázata szerint csak abban az esetben változtatgató meg, ha a sérült helyzete a baleset idejében fennállott s a kártalanítási jog és kötelezettség megállapítására alapul szolgált körülmények megváltoztatásával időközben javult vagy rosszábra fordult; minthogy tehát a sérült helyzetében a per adatai szerint a kártalanítási jog és kötelezettség bírói ítélettel történt megállapításának ideje óta a balesettel összefüggésbe hozható semmi lényeges változás nem fordult elő, felperest a részére megállapított évi járadék felemelése iránt indított keresetével annál is inkább el kellett utasítani, mert az a körülmény, hogy áz állami alkalmazottak s ezek között a táblai birák is az időközben megalkotott és életbe is lépett 1904:1. t.-cz. rendelkezései következtében az eddiginél magasabb illetményben részesülnek s ez az előny a baleset folytán nyugdíjazott