Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

A vasutak kártérítési kötelezettsége. 483 a halottnak a lakóhelyére leendő szállítása a temetési költséggel egy tekintet alá nem eshetik és igy felperes az emiitett alapon még az esetben sem követelhet alperestől megtérítést, ha a baleset bekövetkezte nem az elhunyt mulasztására vagy gondatlanságára vezethető vissza s igy felperest a holttest hazaszállítására szükséges költség megtérítésére vonatkozó igényével elutasítani kellett már annak a .körülménynek a felderítése nélkül, hogy a balesetért felelős-e alperes. -(Curia 1905 márczius 23. 1323/1904. sz. a.) 1204. Az esetben is, ha a vasút a sérültet az ápolás ideje alatt táppénzben részesiti, a kártérítési kötelezettség kezdőpontjául a baleset bekövetkeztének s nem a felgyógyulásnak napja tekintendő, azonban jogosítva van a vasút az általa fizetett tartásdijat beszámítani, a mennyiben az az ugyanazon időre eső kártérítési összegnél nem nagyobb. A kártérítésre kötelezett fél a sérültet azon vagyoni hátrányokért, melyek a sérülés folytán beállott keresetképtelenségből reá háramlanak, a baleset megtörténte, mint a keresetképtelenség beállta idejétől tartozik kárpótolni és igy nincs törvényes alapja alperes azon kifogásának, hogy a kártérítés összege csakis felperes felgyógyulása napjától lenne megítélhető azon okból, mert az ápolás ideje alatt alperes őt táppénzben részesítette, miután ez a tény csak arra nyújt jogos alapot, hogy alperes azt az összeget, melyet felperes eltartására fizetett, a mennyiben az ugyanazon időre eső kártérítési összeget meg nem haladja, a megítélt járadékból levonhassa. S minthogy az 5 hónapnál tovább tartott gyógykezeltetés idejére e czimen felszámított 158 K. 90 fillér a felperes részére megítélt 42 K. 54 fillér havi járadékhoz arányosítva, tulmagasnak nem tekinthető, ezen összegnek a levonása indokolt. Ezeknél fogva, a kir. tábla által felhozott indokokból a kir. tábla Ítélete a kártérítés öszszegére nézve a rendekező részben tett változtatással helyben volt hagyandó. (Curia 1905 október 27. 1455/1905. sz. a.) 1205. A vasút kártérítési kötelezettsége csak annak a megtérítéséből áll, a mi a tartásra kötelezett elhalálozása folytán hozzátartozóitól elvonatott; ennél többet tehát a felperesek még az esetben sem követelhetnek, ha az az ő eltartásukra elégséges nem volna. — A vasúti baleset folytán elhalt vonatkísérő hátramaradottjai kárának kiszámításánál a kilométerpénzek is figyelembe veendők, mert ezt a — bár esetleges — illetményt az arra jogosított önhibáján kivül elveszteni nem szokta. Ellenben a kedvezményes áru tüzelő és világító anyagok kiszolgáltatásának elmaradásából származó veszteség nem vehető figyelembe, mert az alkalmazottnak ezen igénye sem a szolgálati szerződésen, sem a hivatalos illetményekről szóló szabályzat rendelkezésein nem alapul. (Curia 1905 május 4. 6596/1904.) 1206. A sérült 1874: XVIII. t.-cz. 2. §-a értelmében csak a tényleg felmerült gyógyítási költségek megtérítését igényelhetvén, általános hygieniai viszonyainak kedvezővé tételére, fürdőzési és orvosi költség czimén járadék nem Ítélhető. A felperes gyógykezelésre és 31*