Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

48o Kötelmi jog. 1197. Vasúti baleset következtében keresetképtelenné ^ vált egyénnek csekély végkielégítés ellenében kárigényéről lemondó nyi­latkozata nem vétetett figyelembe, mert habár a nyilatkozat felpe­resnek felolvastatott és megmagyaráztatott s azt öntudatos állapot­ban szabad akaratából irta alá s felperesre az aláiráskor kényszer nem gyakoroltatott, alperes nem bizonyitotta be, hogy^ az aláírás alkalmával felperes az őt megillető kárigény természete és terjedel­me iránt kellően felvilágosittatott volna és mert a végkielégítést ki­fejezetten abban a feltevésben fogadta el, hogy sérülése önhibájának következménye. Ámde alperes nem bizonyitotta, hogy a nyilatkozat kiállítása előtt felperes önhibája hatóságilag megállapittatott volna s a vizsgálat eredménye felperessel kellőkép közöltetett volna, s igy felperesnek a nyilatkozat kiállítása körüli ténybeli tévedése kétség­telen. (Curia 1905 február 1. 5351/1904. sz. a.) 1198. Az elhalt vasúti alkalmazott hibájára vezetendő vissza azon baleset, a melyet ő akkor szenvedett, midőn szolgálaton kivül jogos ok nélkül a síneken keresztül járt akkor, mikor azokon általa mint vasúti alkalmazott által könnyen felismerhetően tolatás végez­tetett. A k i r. Curia: Felperes maga beismerte, hogy férje arra a napra, a melyen férjét a baleset érte, a keleti pályaudvaron volt szolgálattétel czéljából kirendelve, azt pedig felperes nem bizonyi­totta be, hogy férje a keleti pályaudvarról a józsefvárosi pályaud­varra lett volna szolgálattételre áthelyezve, illetve ahhoz a tolatás­hoz, a melynél öt a baleset érte, szolgálattételre beosztva. A dolog ezen állásában a baleset idején és helyén a felperes férje sem szol­bálatban nem volt, sem jogos oka nem volt a baleset helyén tartóz­kodni, jelesül a síneken keresztül járni akkor, a mikor azokon általa mint vasúti alkalmazott által könnyen fölismerhetöen tolatás végez­tetett, ha tehát ennek ellenére mégis a síneken keresztül járkált s e közben öt baleset érte, ez csakis az ö hibájára vezethető vissza és pe­dig annyival inkább, mert neki, a ki F. tanú vallomása szerint a sza­lasztott kocsi mellett haladt, épp ugy látnia kellett a tolatást, mint azt a tanuk is látták s igy módjában állott kikerülni a balesetet. (1905 április 28. 9511/1904. sz. a.) 1199. A vaspálya üzemében szenvedett kár megtérítési kötele­zettségének elismerése után is nem az általános magánjogi, hanem az 1874. évi XVIII. t.-cz.-ben megállapított elévülési idő alkalma­zandó, mert az elismerés az elévülési határidő folyamát ugyan félbe­szakítja, de ugyanaz az elévülési határidő az elismerés időpontjával újra kezdetét veszi, s ha az elismeréstől a kereset beadásáig több mint 3 év telt el, ugy az igény elévült. Aki r. törvényszék: Felperest keresetével elutasítani kel­lett, mert az [874. évi XVIII. t.-cz. 9. §-a értelmében a vaspályák által okozott halálos vegu testi sértéseknél a kártérítési követelések a halálozás időpontjától számítandó három év alatt elévülnek a ke­reset szerint pedig j. F. 1884 júliusban halt el s ezen időponttól a

Next

/
Thumbnails
Contents