Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

A vaspályák kártérítési kötelezettség-e. 481 kereset beadásáig (1903 február 18,) az elévülési idő többszörösen eltelt. Felperesnek azt az érvelését, hogy az alperes az A) alatti utalvány kiállításával a felperes kártérítési jogosultságát elismerte, s így ezen igény elévülése tekintetében most már az általános magánjog elévülési szabályai az irányadók, a melyek szerint pedig az elévülés még be nem következett, nem lehetett figyelembe venni, mert az elévülés szabályai szerint az elismerés az elévülési határidő folyamát ugyan félbeszakítja, de ugyanaz az elévülési határidő az elismerés időpontjával újra kezdetét veszi, s így a mennyiben a hároméves elévülési határidő az A) alatti utalványnyal félbeszakittatott volna is, tekintve, hogy a három évi elévülési határidő azóta is már többszörösen lejárt, kétségtelen, hogy felperes keresete elévült. A k i r. C u r i a: A kir. tábla ítélete az elsőbiróság ítéletének egyedül az elévülésre alapított indokolása alapján helybenhagyatik. (1905 márczius 7. 2432/1904.) 1200. A villamos vasút által elgázolt 3 éves gyermek elgázolása elhárithatlan eseménynek tekintendő, mert az elsőrendű alperes vasúttársaságra nézve a tanuk által bizonyított az a tény, hogy a teljesen felügyelet nélkül maradt 3 éves V. K. a nagyforgalmu körúton az ott haladó kocsik mellől alig 5—6 lépésnyire szaladt a haladó villamoskocsi előtt a vágányra, elsőrendű alperesre olyan elhárithatlan (vis major) eseménynek tekintendő, mely az alperes felelősségét megszünteti annyival inkább, mert a tanuk vallomása szerint a villamoskocsi ez alkalommal a rendesnél lassabban haladt és a kocsivezető csengetéssel is jelt adott; minélfogva az elsőrendű alperes és ennek közegeinek terhére mulasztás semmi tekintetben meg nem állapitható. (Curia 1905 deczember 15. 4472/1904.) 1201. A nő nem köteles munkaképtelenségét bizonyítani, mert a férj feleségét az utóbbinak munkaképessége esetén is tartozik eltartani. A felperes özvegy és gyermekei kárát az képezi, a mi a baleset következtében elhalt egyén elhalálozása folytán utóbbinak kereményéből a felperesek mindegyikétől arra az időre elvonatott, melyben őket eltartani a néhai kötelezve volt s a mely idő az özvegyre nézve ennek özvegysége tartamáig, a kiskorú gyermekekre nézve pedig az állandó birói gyakorlat értelmében a fiuknál ezek 16., a leányoknál ezek 14-ik életévének betöltéséig terjed ki. A néhai keresményének alapfeltétele azonban a nevezett saját fentartása volt, kétségtelen tehát, hogy felperesektől elvontnak a keresménynek csak az a része tekinthető, a mely a néhai fentartásra szükségelt kiadások összegét meghaladja. A kir. törvényszék: Az 1874: XVIII. t.-cz. 2. §-ának 2. pontja szerint, hogy ha az elhalt egyén valakinek eltartására vagy neveltetésére törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles volt, ennek költségei is, a mennyiben azok a halálozás következtében tőle elvonatnának, a vállalat által fizetendők. Világos tehát, hogy felperesnek nem kellett munkaképtelenségét bizonyítani, mert Grill-félé döntvénytár. XII. 31