Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

A vaspályák kártérítési kötelezettsége. 479 lés folytán huzamos ideig- munkaképtelenek voltak. A felperest ért ezen vagyoni hátránya azon haszon elvesztésében jelentkezik, melyet lovainak munkájával azon idő alatt, a mig azok sérüléseik miatt munkaképtelenek voltak, szerezhetett volna. (Curia 1905 április 26. 1390/1904. sz. a.) 1106. A vasúti alkalmazott rövid időre a bekövetkezett baleset után csekély összegű kártérités fejében lemondott a vasút ellen a balesetből kifolyólag támasztható minden igényéről. Minthogy a nyugta kiállitása idejében még szolgálatban volt, fizetést is élvezett, az orvosi bizonyitványok szerint teljes felgyógyulása rövid időn belül várható volt s csak a nyugta kiállitása után állapittatott meg, hogy a baleset állandó gyógykezelést igénylő oly súlyos betegséget okozott, a melynek következtében nyugdíjaztatott is, ő a joglemondás érvényét menthető tévedés okából megtámadhatja s a balesetből kifolyólag szenvedett kárának teljes megtéritését követelheti. Alapos a felperes azon ellenvetése, hogy a szóban forgó okiratban foglalt joglemondás őt nem kötelezi. Ezt az okiratot ugyanis felperes az őt ért baleset után nem sok idő múlva, 1901 január 7-én, tehát oly időben irta alá, mikor még a baleset következtében előállott betegségének természetéről és tartamáról, annak következményeiről s ebből folyólag az őt jogosan megillethető kártérítési követelés mérvéről a dolog természeténél fogva nemcsak hogy kellő tájékozottsággal nem bírhatott, hanem a betegségéről abban az időben kiállított orvosi bizonyítványok ama tartalma alapján, hogy ,,egészsége helyreállításához", tehát teljes felgyógyulásához két hónapi idő szükséges, s ama tény alapján, hogy alperes vasút őt betegállományba helyezte ugyan, de állásában és illetményeinek élvezetében meghagyta, nyilvánvalóan abban a tévedésben kellett lennie, hogy az őt ért baleset következtében előállott betegsége csak muló jellegű, hogy ő az emiitett bizonyítványokban jelzett idő alatt teljesen meg fog gyógyulni, s hogy ebből folyóan őt a balesetből nagyobb károsodás érni nem fogja. Ilyen körülmények közt az emiitett nyugta kiállitása után megállapított ama tény alapján, hogy a baleset állandó vagy legjobb esetben nagyon hosszú ideig tartó gyógykezelést igénylő olyan súlyos betegséget okozott, mely felperest munkaképességének nagyrészétől megfosztotta ugy, hogy az alperes éppen ezen okból kénytelen volt őt nyugdíjazni, a felperes a nyugtában foglalt joglemondás érvényét tévedése miatt jogszerűen megtámadhatja, mert nyilvánvaló, hogy tévedése menthető volt s a lemondásra irányzott okozat elhatározásának lényegére vonatkozott. Ezen indokoknál fogva tehát helyes az elsőbiróság azon döntése, hogy felperes a 2. :/. a. nyugtában foglalt ama kijelentése daczára is, hogy az abban nyugtatott 200 K. kártérítési összeg ellenében az őt ért balesetből kifolyóan az alperes ellen támasztható minden igényéről lemondott, a balesetből kii. lyó kártérítési igényeit az alperes ellen teljes mérvben érvényesíteni jogosult. (Curia 1905 május 18. 2425.)