Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

472 Kötelmi jog. utján voltak érvényesíthetők és ezen perben a fentebb kifejezettek szerint csak alperes léphetett fel felperesként, illetve felperes csak azon esetben indíthatta volna meg a pert, ha alperes a perlési jogát reá ruházta volna ; tekintve, hogy alperes a biztosító-társaság ellen a pert sem meg nem indította, sem a per megindítása czéljából a perlési jogot felperesre át nem ruházta, sőt nem is állítja, hogy felperesnek ezt az átruházást felajánlotta és hogy felperes ily ajánlatot el nem fogadott volna, és tekintve, hogy ezek szerint a felperesi kártáritési igények megvédése czéljából alperes vagy a biztosító-társaság ellen a pert megindítani vagy a perlési jogot felperes átruházni tartozott volna, az által tehát, hogy sem a pert meg nem indította, sem felperesnek a perlési jog átruházása által a perindítást lehetővé nem tette, a felperes érdekeinek megóvására szükséges intézkedések megtételét elmulasztotta, és így a rendes kereskedői gondosság megsértésével járó ezen mulasztás által okozott kárt megtéríteni tartozik : mindezeknél fogva mindkét álsóbiróság ítéletnek megváltoztatásával felperes kártérítési jogosultsága megállapítandó s a kir. törvényszék a kár megálapitása tekintetében uj határozat hozatalára utasítandó volt. (1905 január 18. 837/1904. sz. a.) 1180. Sem a kártérítésre fenálló általános jogszabályok, sem pedig a gazdasági munkásokra és cselédekre vonatkozó 1900: XVI. és 1902: XIV. t.-cz.-nek különleges intézkedései nem tartalmaznak oly rendelkezést, hogy a jogosult fél az időszakaszonként visszatérő és csak a jövőben lejárandó szolgáltatásoknak (kártérítésnek) megtelelő biztosítását a kötelezettől követelhesse. A kir. C u r i a: Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság Ítéletét egyedül abban a részében támadja meg, mely szerint elutasittatott azzal a kérelmével, hogy alperes a felperes javára életfogytiglan kártérítés czimén megítélt havi 10 K. járadék biztosítására 3430 K.-t bírói letétbe helyezzen, és panaszát arra alapítja, hogy a munkaadó alperes az 1902. évi XIV. t.-cz. 26. §-a értelmében kötelezve volt volna felperest, mint gőzcséplőgép mellett alkalmazott kéveadogatót, a gazdasági munkás- és cseléd-pénztárnél rendkívüli tagként baleset elleni biztosítás czéljából felvétetni, ennek elmulasztása okából tehát alperes a fent idézett törvényszakasznak megfelelően teljes kártérítéssel tartozik, a mi nem egyedül abban áll, hogy azt a segélyt, a mit felperes a gazdasági munkáspénztártól nyert volna, megfizesse, hanem az kiterjed arra, is, hogy felperesnek az évi járadékot oly módon biztosítsa, mintha azt a szóban forgó és állami felügyelet alatt álló pénztártól nyerné, már pedig ez a biztonság felperesre megnyugtató eredménynyel csak akkor érhető el, ha alperes a járadéknak megfelelő tőke összeget bírói letétbe helyezi. Ennek a panasznak nincs megállható alapja; mert jogosult fél az időszakonként visszatérő és csak a jövőben lejárandó szolgáltatásoknak megfelelő biztosítását a kötelezettől csak akkor követelheti, ha a biztosítás nyújtás iránti kötelezettség szerződésileg kiköttetett, vagy a törvény rendelkezésén alapszik; minthogy pedig a