Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

Munkaadó kártérítési kötelezettsége. Ipari balesetek. 473 felebbezési bíróság ítéleti tényállása nem tartalmazza azt, hogy alperes részéről történt volna oly kijelentés, a miből a biztositásnyujtás elvállalására volna jogi következtetés vonható, más részről ily értelmű rendelkezést sem a kártérítésre fenálló általános jogszabályok, sem pedig a gazdasági munkásokra és cselédekre vonatkozó 1900. évi XVI. és 1902: XIV. t.-cz.-nek különleges intézkedései nem tartalmaznak: annálfogva az anyagi jogszabályoknak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felperest a megítélt járadéknak biztosítására irányuló kereseti kérelmével elutasította. (1905 január 24. G. 481/1904. sz. a.) 1181. A munkaadó a megítélt járadék biztosítására köteleztetett. Az alperes biztosíték adására azért volt kötelezendő, mert alperes fizetési kötelezettsége időtartalmának bizonytalanságánál fogva és azért, mert alperes foglalkozásánál fogva az anyagi veszteségek esélyének ki van téve, a felperes a követelésének kielégítési alapjától eleshetik. Annak összegét pedig alperesnek a szakértők véleménye felett adott észrevételeiben előterjesztett kérelméhez képest 3432 K.-ban azért kellett megállapítani, mert az az összeg a megítélt életjáradék mérvére való tekintettel nem túlságos. (Curia 1905 november 3. 1000/1905. sz. a.) 1182. A baleset bekövetkezte után házasságra lépett özvegy, férjének elhalálozása folytán szenvedett kárát nem igényelheti a kártérítéssel tartozó egyéntől. A k i r. Curia: A kereset főtárgyára, illetőleg a követelési jogosultság kérdésére vonatkozólag a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítéletét kellett helybenhagyni, a benne felhozott vonatkozó indokok alapján és főleg azért: mert az alperes czég kártérítési kötelezettségének alapját az a baleset képezvén, a mely az alperes czég gyárában alkalmazva volt M. A.-nak munka közben történt súlyos megsérülését s utóbb halálát is maga után vonta; tekintettel arra, hogy a kártérítési kötelezettség abban az esetben, ha az annak megállapításához szükséges előfeltételek egyébként fenforognak, a baleset tényével következik be és hogy az 1874. évi XVIII. t.-czikknek a joghasonszerüség alapján ebben az esetben is irányadónak vehető 2. §-a szerint a kártérítéshez csak maga a sérült, annak halála esetén pedig csak azok tarthatnak igényt, a kiknek az eltartására a baleset folytán elhalt egyén törvénynél vagy törvényes gyakorlatánál fogva kötelezve volt; e szerint tehát a kártérítéshez jogosultak személye is a baleset idejében fennállott családi állapot tekintetbe vételével állapítandó meg: a felperes kártérítéshez való jogosultságát tekintettel arra, hogy közte és a baleset idejében még nőtlen állapotban volt M. A. között a házassági viszony a halálos sérülést okozott baleset után köttetett meg, nem lehet megállapítani azért: mert a házasság megkötése előtt nem forgott fenn olyan jogviszony a felperes és M. A. között, a mely utóbbit a felperes eltartására akár törvénynél, akár törvényes gyakorlatnál fogva kötelezte volna, a baleset után M. A. ténye folytán