Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

436 Szolgálati szerződés. jogtalanul mondta ki a B) alatti határozatban a-lefokozást felperes, ellenében . . . Felperes a jelen pert az eljáró törvényszéknél 1901 május 24-én megindította. Ezt felperes 1901 május 25-én kelt levél­ben alperesnek bejelentette és tudatta alperessel, hogy tiltakozik a* fegyelmi határozat ellen és hogy a titkári állásnak megfelelő mun­kát ezentúl is hajlandó végezni. Erre alperes üzletigazgatósága fel­perest állásától ismét felfüggesztette, az 1901 szeptember 28-án kelt irat szerint pedig a szolgálatból elbocsátotta. A határozatban az elbocsátás okául az említtetik, hogy felpe­res eljárása a szándékos engedetlenség jellegét viseli magán. Azonban, minthogy a fentiekből kitűnik, hogy felperes joggal tagadta meg a neki áthelyezése után kiosztott teendők végzését és. joggal tiltakozott a lefokozás ellen, ennélfogva alaptalan a Q) alatti, határozatban foglalt az a kijelentés, hogy felperes eljárása engedet­lenségnek minősíthető. A határozatok jogtalanságából, hatálytalanságából következik,, hogy felperes kártérítést követelhet azért a kárért, a mely illetmé­nyeinek részben és utóbb egészben történt visszatartásából reá há­rult. A kár összege a visszatartott illetmények összegével egyenlő,, a miből azonban levonandó az, a mit felperes az illetmények vissza­tartásának ideje alatt más állásban keresett. A k i r. Curia: A másodbiróság ítélete a benne felhozott és­felhívott indokok alapján helybenhagyatik. (1905 január 27. 1609— 1904. szám alatt.) 1094. A vasúti rendtartásnak az a szabálya, hogy az illető tiszt­viselő 2 év múlva véglegesítendő, a vasútra nem kötelező. Akir. Curia: A másodbiróság ítélete az elsőbiróság ítéleté­ből átvett indokok alapján és azért hagy atik helyben, mert a szolgá­lati rendtartás 35. §-ának 11. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, a mely szerint „elvileg kimondatik, hogy az ideiglenes alkalmazás, egy, legfeljebb két évnél tovább ne tartson s legkésőbb ezen idő letel­tével az illető véglegesítendő, vagy ha be nem vált, a szolgálatból eltávolítandó", alperesre nem lévén kötelező, nem állapit meg felpe­resre oly jogot, a melynek alapján az érintett idő leteltével véglege­sítését követelhette volna. (1905 május 31. 1261/1904. v. sz.) 1095. A vezérigazgatónak az alapszabályoktól eltérően nyug­dijára biztosított kedvezmény, annak özvegyére ki nem terjed. A k i r. Curia': Felperesnek kereseti követelése sem alperes­nek 1890 február 8-án 2. :/. alatti közgyűlési határozata alapján,, sem a 3. ;/. alatti csatolt nyugdíj szabályzat alapján nem volt meg­ítélhető. A nyugdijszabályzat 2. §-ának utolsó bekezdése szerint, ennek a nyugdíj szabályzatnak határozatai a vezérigazgatóra csak abban az esetben nyernek alkalmazást, ha reá nézve az igazgatóság­gal megállapított egyezmény, avagy közgyűlési határozattal ezek­től eltérő más intézkedések nem tétetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents